Oké, de ha mindenhol azt írnák, hogy adott platform legjobb játéka, akkor lehet nekiállnál az RTS-nek is. Ráadásul én mindenevő vagyok, nincs bajom az RPG-kel, és ok, nem sok japán játékra mondtam azt hogy ez atomjó, de azért nem példa nélküli. És még az is lehet, hogy csak a környezet nem volt ideális, vonaton toltam, ahol mindig csak 1-1 órám volt. Ezalatt sokszor szívtam be, hogy letelt az 1 óra, közben persze nem lehetett menteni véletlenül set (ugye csak a szaros tévén(?) vagy hol lehet menteni), és emiatt pár szakaszt egymás után vagy háromszor-négyszer kellett letolnom, miközben gameplay még hírből sem volt. Ha lett volna save, akkor lehet nem ilyen keserű szájízzel hagyom abba. Ráadásul jött hogy elromlott a memóriakártyám, és akkor mondtam azt, hogy oké, EZT így ebben a formában tuti nem kezdem elölről, úgy hogy a sztorival már képben vagyok, és gameplay meg semmi nincs az elején.
Oké, nem "szar" a játék, egyszerűen valóban nekem nem jött be, csalódás volt. Nem összehasonlítani akarom őket, de most tolom a Zelda-t ugyanúgy a vonaton, és beszarás hogy milyen kényelmes az egész. Sleep módból 1 másodperc alatt a játékban vagyok, és mehetek amerre látok, nem kell nézegetni az endless cringe átvezetőket. Részemről valahol itt kezdődik a játék fogalma, de persze azt is értem hogy nincs mindenki ugyanúgy bekötve. A Witcher 1 sem volt egy barátságos játék számomra, a sok fel-alá rohangálással, a végén mégis úgy éreztem hogy megérte. Talán ebből látszik hogy tudok én türelmes is lenni egy játékhoz, de nem mindig... nem zárom ki hogy egyszer leszek még Persona fan, főleg ha az 5-ben lehet esetleg normálisan menteni is :)