Igazad van, meg nem is. Persze nekem is lehet "nem igazam"
de könnyebb úgy élni, hogy úgy tudjuk, legalábbis azt hisszük, hogy a halál után vége, nincs tovább.
Nem kell elszámolni semmivel, hanem mindennek vége. Ezért a tudomány mindent elkövet, hogy bizonyítja, jórészben magának, hogy igaza van azzal, hogy a halál után nincs semmi. Nehezebb az élete annak, aki rájön, vagy legalábbis csak a közelébe kerül annak a tudatnak vagy tudásnak, hogy mi van a halál után. Most persze nem (feltétlen) a halálközeli élményekre gondolok.
röviden ennyi
Avagy ahogy a közismertebb néven mindneki ismeri: "Boldogok a lelki szegények"
Itt természetesen a lelki szegénység nem a világ által közismert negatív felhangot értem, hanem azt, a világ, a fizikai világ dolgaival teljesen tisztába levõ, akár híres felfedezõ, a világ elõremozdító nagy embert, aki minden, fizikai-világi szempontból nagy ember, de az érdeklõdése, ismerete, érdeklõdése, tudása nem lép ennél tovább. Nem látja, a fizikai világ által nem mérhetõ parametrizálható, a fizikai világképbe, be nem illeszthetõ, az azt felborító igazságokat. Melyek tudata után, már látszik a fizikai világ illúziója.
Aki ezt nem látja, az a mondás szerint teljes életet tud élni a földön, anélkül hogy a magasabb összefüggések miatt mindazt értéktelennek lássa, ami miatt ezen a földön oly sokat fáradozott, és oly nagy értéket képviselnek. Aki ezen túl lát, az látja az illúziót, látja a valóságot, és látja, hogy az teljesen más, mint a fizikai világ illúziója, így már nem értékeli annyira a világunk, a fizikai világunk korlátolt értékeit. Mert meglátta mi lehet még.
Mint mikor a szegény ember meglátja a gazdagságot, és ezek után jön rá, hogy milyen szegény is õ. Pedig elõtte megvolt mindene.
Jobb lett volna, ha meg se látja. Ezt tudatosítja most bennünk a tudomány, hogy ne akarjunk kitekinteni a tudomány által teljesen parametrizálható, mérhetõ, tapasztalható világból, és erre keres állításokat, és maradjunk boldog tudatlanok.
Kicsit hosszú voltam, de hátha valaki végigolvassa