Ja és még valami. Azt hiszem az itt magukat ateistának valló egyének valamivel nincsenek tisztában. Az emberek nem elsõsorban azért hisznek egy Teremtõ Istenben, mert akarnak tõle ezt-azt, vagy mert félne tõle. Éppen ellenkezõleg: csodálják mindazt, amit tett (vagy ha az ateistáknak van igazuk: neki tulajdonítanak).
Egyszerûen arról van szó, mit veszít aki hisz, ha téved? (Ha igaza van, akkor ugye nem kell kifejteni, miért jó neki.:))
Bízik valamiben, egészséges, emberhez méltó életet él, megpróbál megbecsülni másokat, és természetes módon megbecsültté válni. Vagy ezek ma már nem számítanak elismerésre méltó dolgoknak?