A nagyon kis tömegû, de nagy felületû ûreszközök még egy problémával szembesülnek: a napfény és a napszél nyomása. Számoljuk ki az elõbbit.
Tudjuk, hogy a fényben terjedõ energia E=m*c^2 (a kalap most a hatványozást fogja jelenteni, a "c^2" jelentése cénégyzet)
A fényhez rendelhetõ impulzus: I=m*c. Ha a fény visszaverõdik egy tükörrõl, akkor az impulzus MEGVÁLTOZÁSA ennek a duplája. Ha csak símán elnyelõdik (pl 100% hatásfokú napelemen) akkor csak az m*c lesz a változás.
A továbbiakban elnyelõdést veszek figyelembe. (Bármilyen módon termelünk energiát, a fény elnyelõdik az ûreszköz valamilyen részében. Akkor is, ha pl. egy homorú tükörrel gõzfejlesztõre koncentráljuk.)
Mivel a teljesímény az energia idõszerinti deriváltja, ugyanúgy ahogy az erõ az impulzus idõszerinti deriváltja, ezért a fenti E=I*c bõl következik, hogy a négyzetméterenkénti nyomóerõt úgy kapjuk meg, hogy az 1 négyzetméterre esõ teljesítményt elosztjuk c-vel (minden számolást SI-ben)
Vegyük a fény teljesítményét kereken 1500W/m^2 -nek. Ekkor a 1500/(3*10^8) = 5 * 10 ^ -6 N (öt ször tíz a minusz hatodikon Newtonm 1 négyzetméterre)
Összehasonlításképpen: ennyi a súlya a földfelszínen egy 0,5 milligrammos testnek.
Ez az erõ nem nagy, itt a földfelszínen. A világûrben, súlytalanság körülményei közt, egy fizikailag FÁTYOLVÉKONY elemekbõl felépített ûrállomásra HOSSZÚ IDÕN keresztül komoly hatást gyakorol.
A napszél hatását nem számoltam bele, az LEGALÁBB akkora, mint a fénnyomás és a naptevékenységtõl függõen változik is.
Elvileg el tudok képzelni olyan speciális pályát, amelyen az 1 éves cilkusban (amíg a Föld megkerüli a Napot) a fénnyomás különbözõ hatásai kiegyenlítik egymást, ez esetben "csak" az ingadozó napszél, a Föld csóvája és az esetleges pontatlanságok folyamatos korrekciója marad az ionhajtómûvekre.
Szeirntem 50 éven belül biztosan nem lesz ûrbe telepített naperõmû.