Amikor az ember az gondolja, hogy egy történetet már nem lehet új látószögbõl elmesélni,mert annyiszor, és annyiféleképpen elmesélték, akkor jön valaki, és fenekestül felforgatja a világot.
Persze azért mégsem fenekestül, mert a District 9 sokban hasonlít Barry B. Longyear klasszikusából készült 1985-ös Enemy Mine-ra az egyik nagy kedvencemre, vagy az E.T-re.
Már ami az intergalaktikus találkozást az egyén, és a közösség ellentétbõl fakadó determinált konfliktust illeti.
Még soha, senkinek nem sikerült a jelen minden problémáját metaforikusan úgy összesûríteni, ahogy ezt Neill Blomkampnak.
Még soha senki nem tudott ennyi mûfaji elemet észrevétlenül egymásba gyúrni .
Még a vége is olyan, ami után az ember csak kalapot tud emelni.
Vajon mikor leszünk méltók arra, hogy csatlakozzunk az Univerzum milliónyi fajának közösségébe ?
Meg tudjuk e valaha egyáltalán oldani azt a rengeteg problémát, amit saját magunk, saját bolygónkon okozunk ?