Csakhogy a nagyobb távolságokra lévõ csillagoknál pont hogy nem nagyobb, hanem kissebb a vöröseltolódás, mint amit a közelebbi csillagok alapján számolt lineáris Hubble-törvény alapján várnánk, és pont ez az egyik bizonyítéka a gyorsuló tágulásnak, így tehát egyáltalán nem helytálló, amit mondasz.
A világegyetem átmérõjérõl: A 93 milliárd fényév szerintem valószínûleg úgy jöhetett ki, hogy mi látunk valamit 13 milliárd fényévre, ami 13 milliárd fényévvel ezelõtt volt ott, és az azóta eltelt 13 milliárd évben nem tudjuk mi történt vele, de ha feltételezzük, hogy olyan törvényszerûség szerint távolodott tõlünk, mint ahogy azt a többi, a világegyetem általunk látható része teszi, akkor kiszámolhatjuk, hogy most milyen távol van tõlünk, és akkor ezt még megszorozzuk kettõvel, hogy a sugárból átmérõt kapjunk. Egy biztos, a relativitáselmélet szerint a téridõ azon pontjából, ahonnan nem érhetett ide fény, nem érhetett ide semmilyen más (közvetett vagy közvetlen) módon semmiféle információ sem, tehát például a világegyetem látható részének mozgásából semmilyen módon nem lehet megtudni az azon kívüli részek mozgását. Legfeljebb a látható részben tapasztalt sebességteret extrapolálhatjuk a többi részre is, és megnézhetjük, hogy mi jön ki belõle, de az eredmény csupán feltételezésnek számít, kísérletileg nem igazolható. Éppen ezért egy megfontolt elmélet nem tesz kijelentést arra, hogy mekkora most, vagy mekkora volt régebben a világegyetem, csupán azt tudni, hogy most mennyit látunk belõle. Igazából az õsrobbanás elmélet is csak azt mondja, hogy a világegyetem ma látható része egykoron egy nagyon kis térfogatban volt összezsúfolva, de hogy ezen kívül van-e valami, és ha igen, akkor mi van, arról már nem szól a fáma. Egyébként az "õsrobbanás" elnevezés ezért rossz, mert a nem hozzáértõt megtéveszti, ugyanis egybõl valami bomba robbanásra gondol, holott egy bomba nem szokott exponenciálisan felrobbanni, mint az univerzum.