Újabb apró epizód a természetgyógyászat kontra tudomány vitában
Egy kicsit lépjünk ki a napjaink (esetleges és nagyon szûkkörû) tapasztalatai közül, és nézzünk vissza a történelem bugyraiba.
Az elmúlt 2000 évben, a pestis- és kolerajárványok évezredeiben, vagy a nõk sûrû gyermekágy halálozásai, vagy az elmérgedõ sebek okozta halálesetek, és még sok kegyetlen nyavalya (köszvény, bélcsvarodás, fogszuvasodás, reumás panaszok--már aki megérte azt a kort--, diftéria, tüdõgyulladás, tetanusz, stb..)
nos, ezekben a régi korokban, amikor a mai orvostudomány módszerei nem álltak az emberek rendelkezésére, DE A "TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT" ESZKÖZEI IGEN,
nos, asszem nem kell folytatnom, látható ezen módszerek hatékonysága akkor, ha nem csupán pszihés alapon beteg valaki, hanem mondjuk elkapta a kolerát a szomszédtól, vagy épp köszvénnyel kínlódik. Vagy épp szifiliszt kapott....
(A közép-amerikai indiánokat állítólag a bárányhimlõ tizedelte nagyon... hát igen, csere-bere)
Visszatérve a mába: a mai emberek a régi súlyos betegségek híján bizony sokszor pszihés alapon "betegek". Most nem a munkaundoritiszre gondolok, amit akupunktúra helyett az orvos megfenyegetése "gyógyít" (hadd ne ragozzam), hanem a felsõbb néposztályban gyakori, kiskutyasétáltató, unatkozó, visítozó, kiskegyed-olvasó milliomosfeleségekre. Ugyanis -- benyomásom szerint -- ezek adják a különbözõ "iskolákhoz" tartozó természetgyógyászati klinikák fõ páciens-anyagát.
Márpedig ha valaki pszihés alapon beteg, akkor annak hiába írnak fel mindenféle szuper-gyógyszereket. Akit elhanyagol a férje, annak arra van szüksége, hogy végighallgassák, elbeszélgessenek vele, a "gyógyszer" akármi lehet, krétapor, színezett vazelin kenõcs, vagy akármi.