Még egyszer átfutottam a cikket, hátha valamit félreértettem... de nem. A web valóban jó az alkotások bemutatására és népszerûsítésére, de kb. annyit nyújt, mint egy kiállítás katalógusa. Ha valakinek elég ennyi, és a mûveket már nem akarja megnézni életnagyságban, közelrõl, esetleg körüljárni (szobor), vagy élõ zenét hallgatni (koncert), átélni a pillanat megismételhetetlenségét (performansz), netán beszélgetni a mûvésszel (élõszóban, a mûvei elõtt), akkor nagyon sajnálom az illetõt, és javaslom, hogy néha vonszolja el a hájas seggét egy-egy mûvészeti eseményre, kiállításra stb. is.