Az a gond ezekkel a szabályokkal, hogy a tûréshatár emberségre van bízva. Olyan ez mint nálunk, hogy megvárom-e az Utast vagy nem. Nem tudják kötelezõvé tenni, mert nincs meghatározható mérce. Hány méterrõl kelljen megvárni, ki építi be a szemembe a táv-távolságmérõt? stb. Ha nem várom meg és futott, mondhatom azt, hogy ha az utas a megállóban tartózkodik, miért futott? Hiszen csak fel kell lépnie a jármûre. Mégis hangtárcsázásra tenné az Édesanyám a nevemet a telefonjába ha minden megállóban mindenkinek 1 méterrel az orra elõtt csuknám az ajtókat. Ugyanakkor az emberi gyarlóság tökéletes példája, hogy igaz, hogy vén vagyok mint az országút, de "szaladok" és el is várom, hogy megvárjon! Na már most az én órabérembõl kitelik, de azok az utasok akik idõben elérték a buszt és sietnek a munkahelyükre lehet hogy orrolnak a szaladgáló vénekre, mert nem biztos, hogy egy kitömött buszban a népszavazás az Õ elõnyét hozná, lévén nem is az én utasomnak kellett volna lennie, hanem a mögöttem lévõé. Csak azt hogy megvárok valakit azt többen értékelik mint ha nem.
Ezért írtam, hogy neked csak 6 centi, de az másnak fontos lehet. Például ha a párom a babakocsival 2 ilyen autó között tud csak elmenni és még Neki kell a fényezésre vigyázni, akkor tudnám mit csináljak a helyében! Volt régen, hogy a József utcában a körútról befele jövet gyerekként a babakocsis "néni" mögött mentünk akinek minden házfalhoz közel parkoló autó miatt az úttestre kellett letolnia a babakocsit. Egyrészt magas ott a járdapadka, másrészt az önko is ludas, mert olyan helyen engedte meg a félig járdára parkolást, ahol nincs meg a 1.5 m széles hely. Hát mi itt mindig kulcscsomóval áldottuk a népet! Mikor elõször jártam Bécsben, ámultam-bámultam, hog ott nincsenek ilyen problémák. Mondjuk Õk be is tartják a szabályokat.