Ilyen felfogásban a lélek nem-én, mert az agyam (vagyis én) veszi a lélek jeleit. Ez miben különbözik attól, ha a "lélek" szót kicserélem a "világ" szóra? Merthogy az agy ugyanúgy fölveszi a világból az érzékszerveken közvetített ingereket, és rossz állapotú érzékszervekkel, és aggyal ugyanúgy rossz képet tükröz róla.
Továbbá felveti a kérdést: ha a lélek nem-én, akkor mi az én?