Én is azt hittem, hogy a Corp. kicsit mélyebb alkotás.
De ne felejtsük még el a szokásos összeesküvés elméleti kellékeket sem, a titkos társaságokat.
Szabadkömûvesektõl kezdve, a neonáci mozgalmakon keresztül, a tiszta anarchizmusig elég széles a paletta. A társadalom valami fajta megváltoztatására törekszenek, amely valójában többé kevésbé törvény ellenes, mert a demokratikus államberendezkedésnek is az az alapelve, mint minden másnak, hogy ez a legjobb államberendezkedés, és minden ezt megváltoztató törekvés törvényellenes.
Másrészt tény, hogy ezek a csoportok idõrõl idõre közel kerülnek a vezetéshez, ugyan úgy, mint az egyéb bûnözõi csoportok. A különbség, hogy amíg ezeknek valami pozitív törekvésük van, addig egy a társadalomra, annak vezetésére rátelepülõ bûnözõi csoport élõsködni akar, vagy egyenesen dezintegrálni a társadalmat!
A maffiának az amerikai társadalomba való beszivárgása ékes bizonyítéka ennek. Végül ismert híres emberek lettek a maffia kedvencei és már nyilvánvaló politikai hatalommal bírnak, a bûnözés romantizálása pedig az amerikai filmgyártás legkedvesebb témája.
Könnyû elfogadni, vagy épp elutasítani, hogy ezek a kissé egzotikus, de kevésbé aggresszív társadalom jobbító csoportok a hatalom valódi birtokosai legyenek. De vajon az állandó boszorkányperekbe keverésük nem-e pont azt a célt szolgálja, hogy elterelje a figyelmet a nyilvánvalóról: a mai globalizált világban, a 30-as években a politikába beépült amerikai szervezett bûnözés immár világhatalomra tör!?