"..Ismerje fel alapból pistike mp3 lejátszóját, meg a pendrive-okat, de mondjuk a beépített kétmillió nyomtató driver felesleges, úgyis van hozzá CD..." - Na, ez így, ebben a formában nem igaz. Valamelyik nap telepítettem nõvérkém gépét, és se a nyomtatóhoz, se az szkennerhez, sem semmihez az égegyadta világon nem volt telepítõlemeze. (Tudniillik elhányja.) Van, amit már én is elhánytam, és akkor nagyon jól jön az a sok driver a telepítõlemezen.
Pl gõzöm nem volt, hogy miféle hangkártyája van. No, most a bibi csak annyi, hogy maga az XP is koros már, így sok mindent nem ismer fel alapból. Én meg pláne nem szophatom ki az ujjamból, hogy milyen hangkártyája van. Muszáj voltam egy Everestet felpakolni neki, hogy kiderítse.
Ha elvárjuk, hogy az összes mobiltelefont, pendrive-ot, kártyaolvasót, mp3-lejátszót, iPodot, digitális kamerát felismerje automatikusan, akkor miért ne ismerje fel mondjuk a nyomtatót vagy a szkennert? Az is ugyanolyan periféria, mint bármi más. Sõt! Utóbbiak már jóval régebben képezik szerves részét a számítástechnikának. Egy 2009-es operációs rendszerrel ne kelljen már annyit szopni, hogy megveszem 50 rongyért, de azért telepítés után még végig kelljen játszanom a szokásos driver meg kodekvadászatot, amit a 8-9 éves OS telepítõjével kell. Elfér a telepítõlemezen az a sok driver; ha nem, adják ki az OS-t dupla DVD-n. Annyi pénzért lehet, nem?
Még ha valaki nagyon alapos, akkor is évek alatt annyi telepítõlemez felgyûlik, hogy ember legyen a talpán, aki kapásból tudja, hogy mirõl mit kell feltelepíteni. Az pedig még a legrendesebb háztartásban is elõfordul, hogy a lemez elkallódik, megsemmisül estébé. Akkor mi jó már, hogy ott van minden egy helyen!