1: csak a mountolt partíciók vannak az mnt-ben ... vaajon honnan kapta a rövidítés a nevét B0nFire ott ugyan meg nem találná a nem mountolt partícióit, ugyanúgy a dev/hda-ban sem, mert olyan nincs is dev/disk van, és ott vannak a mount parancsok ... szal mielõtt oktatnál, meg kellene nézni hogy pontosan melyik disztróról és azon belül is melyik shellrõl van konkrétan szó.
2: a windowsban betûk, a linuxban számok jelölik a meghajtókat a szerepük _ugyanaz_ ... tehát ebben is tévedsz, hogy nincs olyan hogy c meg d ... van csak 3 meg 4 ...
TAPASZTALAT, hogy ennyit guglizni hónapok alatt nem szoktam windowsban, mint Ubuntun az utóbbi 2 napban. Tehát csak akkor igaz a kijelentésed, ha a következõ fél évben nem lesz szükségem guglira, de _folyamatosan_ van. Most például arra kell rákeresnem, hogy hogy a francba tudok rávenni egy programot, hogy loginkor induljon, de ez csak szerintem az elsõ dolog lesz a tucat közül amire még rá kell keresnem a mai nap folyamán.
"Én se szeretem az exceptionokat nézegetni és kibogarászni belõlük hogy az adott programnak hanyas .net framework kell, milyen dll-ek hiányoznak, miért nem hajlandó engedni a felbontást 1024x768 fölé, és még sorolhatnám az a többezer problémát ami sima userként elõfordult vindózon"
Ubuntuban ugyanez van a csomagokkal. Van amelyiknek az elõkövetelménye _NEM_ települ fel Synapticcal mikor kijelölöd, ilyenkor indíthatod a progit terminal-ban, hogy debuggold a hibaüzenet alapján, hogy mi a kínja. Továbbá míg a Win7 már _telepítéskor_ natív felbontásba rakta a monitoromat, addig nekem hardver kezelõben kellett turkálnom Ubuntun, hogy 16:10-es képarányt támogató drivert telepítsek fel a vidkarimhoz. Marha idegesítõ volt a szétfeszített 1024x768-as kép.
A logikát meg hagyjuk, ez teljesen egyénhez szabott hogy mi tûnik valakinek ésszerûbbnek.
Ha 3 nap Ubuntu elõismeret után ennyi kifogásolnivalót találok a mondandódban, akkor meg kellene gondolnod, hogy esetleg nem-e kellene elmélyítened a tudásodat Linuxban és megtanulni pontosabban fikázni, mielõtt egy szót is írsz.