Szerintem ezt a kritikát az író megkapta a lektoroktól is, aztán beszúrta azt a fél bekezdésnyi sajnálkozást két helyre, hogy "jaj, hát a légió tehetségét eltékozolja ez a hadjárat"... De valóban, semmi Night Lordos dolog nem volt.
Némi karakterfejlõdés volt szerintem benne az Exalted részérõl, az elején még ki akart a nyírni Talost, a végére viszont mintha kezdett volna benne kialakulni némi tisztelet az irányában...
Én azt hittem, a trilógia második részével folytatom, de nem, ez valami inkvizítoros nyomozós rész amit most olvasok (Scourge the Heretic), olyan, mint az Eisenhorn meg a Ravenor sorozat, csak sokkal inkább szerepjáték parti átirat fílingje van. Sandy Mitchell nem lesz a kedvenc 40k íróm nekem sem, az már tuti... Mondjuk nem annyira szörnyû talán, mint a Soul Drinkers sorozat eleje(a vége annak sem olyan borzalom már)...
Egyébként nagyon nem zavar, ha egy-egy könyv gyenge minõségû, egyrészt tudom, hogy nem az irodalom csúcsa a 40k, másrészt meg legalább van kontraszt, és jobban értékelem a tehetségesebb írók munkáit. :)
Informatika és tudomány
