Azért ezt a vért izzadós példát nem mondanám igazán megalapozottnak. Én ha feltelepítek egy ubuntut, akkor onnantól kezdve a csomagkezelõvel tökölök kb 3 percet (fel van írva egy listára, hogy miket használok, és azokat a csomagokat kijelölöm szépen neki), majd hagyom egy 5 percet, hogy szedje le, konfigolja magának. Utána meg már csak az esztétikai dolgok vannak hátra...háttér, ikonok, screenletek. Szal telepítés után kb 20 perccel van egy fullra konfigurált, villámgyors rendszerem, amin nekem minden kézre áll, és egész esztétikusan is néz ki.
Win alatt meg telepítés után összeszedegeted a progikat, telepítegeted, 32-szer újraindítod, és utána meg lesz egy rendszered, ami szépen fokozatosan lassul, majd kb másfél év után már annyira tele van szemetelve és lasssulva, hogy muszáj vagy újratelepíteni.
Megszokás kérdése, hogy kinek mi esik jobban kézre. Én most teszteltem kb 1 hónapon át a win7-et (64bit), és tényleg jó oprendszer. Annak aki a windowshoz van szokva. De nekem pl baromira nem állt kézre a dolog. Kinek mi.