A szentháromság-tant, és benne Jézus szerepét János evangéliuma alapozza meg (Jézus a megtestesült Ige). Ami Jézus természetét illeti (egyszerre Isten, és egyszerre ember), errõl a többi evangélium nyilatkozik.
A vitát inkább az okozta, hogy korabeli filozófiai alapokon ezeket a hittételeket sokan nem tudták elfogadni, és megpróbálták úgy értelmezni Jézus szavait, hogy esetleg átvitt értelemben beszélt magáról (nekem legalábbis ez jött le az ellenérvekbõl). Ez az Újszövetség modern értelmezéseiben is megfigyelhetõ. Jézus önmagára vonatkozó kijelentéseit sokan nem akarták elfogadni, a tanításának helyességét viszont elismerték.
Viszont ha beleolvasol az evangéliumokba, elég egyértelmû, hogy mikor beszélt virágnyelven, és mikor gondolta komolyan. Szóval csak két lehetõség maradt, vagy hibbant volt, vagy tényleg Isten fia.
A katolikus hozzáállás, amennyire megértettem, a következõ: Jézus szavait szó szerint vesszük. A Biblia többi részét Jézus szempontjából értelmezzük, figyelembe véve az egyes könyvek mûfaji sajátosságait (hiszen van benne mítosz, történelem, énekeskönyv, tanmese, stb.) Mindezt a Niceai Zsinat alapozta meg.