De ez olyan érdekes, hogy a filmes korszakban nem feltétlen a tökéletességre gyúrtak, mint ma, hanem inkább arra, hogy karakteres legyen a kép. Ma meg az okos fotósok szabályosan lebasszák a másikat, ha kicsit is el merte színezni a képet a valóságostól. Bár nem hiszem, hogy ezeket a finom tökéletlenségeket, amiket a filmek adtak, olyan jól reprodukálni lehetne gépen...
Egybk. fekete-fehér képeknél még mindig a film a legjobb, ott szerencsére megmaradt a karakteresség szerepe, ráadásul otthon is elõ lehet hívni.