A mai könnyûzene "a zene evolúciójának genetikai hibája."
Bach-Haydn-Verdi-Chopin-Liszt-Debussy-Rachmaninov-Bartók-Gershwin-Oscar Peterson-Jacques Loussier Ezen az úton kell haladni. Bartók után nem Lola jön, meg hasonló leánykák, és szépfiúk. Egyre bonyolódnia kell a dallamnak/ritmusnak/hatásnak/instrumentikának a lényeg hogy újat hozzunk létre a zenében. E helyett sajnos egyre egyszerûbb minden. Sikerlisták élén olyan dalok állnak, amikben egy sor ismétlõdik minden fantázia nélkül. Semminek semmi mondanivalója. Valóban könnyebb az ilyen típusúakat befogadni és fölfogni, de a zene valós értelme, lényege ebben a folyamatban nem tud kibontakozni, nem okoz katarzist, ha pedig okoz is, az inkább csak tesco gazdaságos katarzis. DE ettõl függetlenül mindenki hallgathat azt, amit szeretne, de nekem az utcán, buszon, héven hadd ne kelljen azt hallgatnom, amit a mellettem lévõ jóember saját ízlésvilága (és értelmi szintje) szerint választott.
Azért van egy kevés jó zene ma is, de nagy nehezen lehet csak megtalálni.