AMúgy nem a tereptárgyak helyzetének és távolságának felimerésében van az ördög elrejtve, hanem az útburkolati jelek, özlekedési táblák, lámpák és az objektumok típusának felismerésében. Ugyanis egy embernek is komoly erõfeszítésébe kerül olykor megállapítani, hogy adott helyzetben mi a helyes döntés, erre hasonló helyzetben egy gép képtelen. Elég egy nem jól látható/sérült/letakart jel az aszfalton, egy kidõlt/elfordult/összegraffitizett jelzõtábla, egy jobbkézszabályt nem ismerõ nõ a másik kocsi volánjánál és a robotautó simán kinyír mindenkit a maga halálpontos módján.
Jobbat mondok. Manapság gyakran rosszak a lámpák a legforgalmasabb útkeresztezõdésekben, aholis ezekután mindenki megy amerre lát, leszarva nagyívbõl a szabályokat (azok mentén nem is lehetne haladni persze ilyen esetben). Ott egy "óvatos" robotautó sosem jutna át, egy "vakmerõ" pedig 99% valószínûséggel okozna közlekedési balesetet. A vezetés jó része intuíció, ösztön és egógyakorlat, mivel a többi sofõr is ember. Ezek viszont egy mai butuska gépnek átláthatatlan szabályrendszert jelentenének.
Pont a napokban volt egy idióta nõ, aki befordult a jobbkézszabály ellenére elém balról és közölte, hogy neki van elõnye és tapodtat sem mozdult. Igaz, hogy én kikerülõ manõvert csináltam éppen (és még más autók is mögöttem) és nem volt hová lehúzódni párszáz méteren belül és fel sem tudtunk volna már tolatni a hegyre visszafelé, de õ eldöntötte, hogy kemény lesz és már vette elõ a telefonját (rendõrt hívni, avagy mi?!??!). Na EZEKKEL az agyhalottakkal csak akkor tudna boldogulni egy rorbotautó, ha gatling ágyúkkal szerelnék fel, avagy volna tonnás hókotrólapát az elejére heggesztve...