Sokan vannak, akik a természet nagyságán és szépségén keresztül közelítik meg Istent. Gyakran találkoztam emberekkel, még tudósokkal is, akik racionális alapon, meggyõzõdésesen elutasították Isten létezését. A természet nagyságával szembesülve viszont megérezték, hogy ennek kell, legyen valami jelentése. Ez számukra persze nem Isten volt, és nyilván nem egy személyes Isten, de mégis valami nagy, hatalmas és jóságos, amely a természetrõl szerzett érzékelésünk hátterében áll. Hívõkkel is elõfordul, hogy istenképük a természeti élmények révén tágul. Egészen sajátos módon figyeltem meg ezt olyan embereknél, akiknek az istenképe a szülõkkel való rossz kapcsolat miatt eltorzult, a természettel való találkozás által viszont átélték Isten jóságos jelenlétét. ...