hát nemtudom.. én 14 éves koromig szerettem templomba járni meg a miséket stb. utána kezdtem megunni, majd egyre jobban a háttérbekerült.
bocsi de én nem éreztem semmi boldogságot mikor hittem benne, és most hogy nem hiszek, nincs semmi hiányom.
tudom megint kezditek hogy nem szó szerint kell érteni....de akkor mégis hogyan? milyen boldogság? lelki boldogság hogy valakiben hiszek és hogy az rendbe rak mindent majd egyszer ? vagy hogyan