THEOPHYLACTUS SIMOCATTA (korai 7. század) bizánci történetíró:
"A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegõt tisztelik, a földet dicsõítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtõ). Neki lovat, ökröket és juhokat áldoznak, és vannak papjaik, akikrõl azt tartják, hogy megvan bennük a jövendõmondás képessége".
BÖLCS LEO bizánci császár (866-912):
"A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égetõ meleget, fagyot, a hideget, minden nélkülözést tûrnek. Szabadságkedvelõk és pompakedvelõk."
LOTHARINGIAI REGINO prümi apát ( - 915) Világkrónikájában (908) írta a magyarokról:
"A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen... karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lõnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni... Természetük dölyfös, lázadozó... természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre."
LUITPRANT cremonai püspök 910-ben írja, miután a magyarokkal egy éven át állandó érintkezésben volt:
"gens hungarorum videlicet christiana..." azaz "a Magyar Nemzet nyilvánvalóan keresztény".
AHMED IBN RUSZTA perzsa lexikografus és földrajzíró 930 táján írja:
"A magyarok turk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba... A magyarok országa bõvelkedik fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van... Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejû emberek, nagy testûek, vagyonosak és szembetûnõen gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak."