A ma hivatalosan tanított történelem sokak szerint köszönõ viszonyban sincs a valósággal.
Ez talán túlzás, de a –finnugor eredet” elméletével sajnos több probléma is akad! Mindjárt az elsõ az, hogy valótlanságokat állít, mint pl., azt, hogy szavaink nyolcvan-akárhány százalékban finnugor eredetûek. Ezt az –akadémikusok” arra alapozzák, hogy (szerintük) a magyar nép finnugor eredetû, tehát nyelve is alapvetõen az kell, hogy legyen.
Amint az alábbiakban látni fogjuk, antropológiai, genetikai rokonság nem mutatható ki közöttünk, –legközelebbi rokonaink” pl., a kb. hatezer fõt számláló mongoloid vogulok! Rokonságunkat tehát nyelvi alapon igyekeznek bizonyítani. Feltételezéseik szerint, a finnugor alapszókincsre rakódtak rá az egyéb nyelvekbõl átvett szavak, és mivel akadémikusaink szerint õseink mindig, minden szomszédjuknál primitívebbek voltak, mindig õk voltak az átvevõk! Amelyik szavunk tehát hasonlít valamelyik nyelv valamely szavára, az szerintük nyilvánvalóan onnan származik! (Kivéve a sumért, mert annak összehasonlítása a magyarral dilettáns gondolat, nemkívánatos nacionalizmus, de legalábbis gonosz magyarkodás!)
Más nyelvek szavaira hasonlító sajátjainkat idegenbõl származtatják még akkor is, ha az illetõ nyelvben a hasonló szónak egészen más értelme van, feltételezik ugyanis, hogy õseink annyira buták voltak, hogy úgy is vettek át szavakat, hogy az értelmüket nem is ismerték!
Érdekes módon, minden más népnek lehetnek saját eredetû szavai, csak a magyarnak nem, amelyik szót sehová sem tudják kötni, azt ismeretlen eredetûnek nyilvánítják.
Csak érdekességképpen: a szláv nyelvekben egyetlen ismeretlen eredetû, vagy jövevényszó sincs, mert úgymond, a szláv õsnyelv olyan magasrendû kultúrnyelv, amelynek nem volt szüksége idegen szavakra!
Ezzel szemben a magyarban legalább ezer szláv eredetû szó van, (szerintük) mint pl. a szablya, vagy a gatya!
Már a nyugat-európai szakirodalom is túllépett a hazai véleményeken, hiszen pl., a szablyát már õk is a –szab-ni” (vágni) magyar igébõl vezetik le, (míg más nyelvekben a szó értelmetlen,) de ha egészen a sumérokig visszamegyünk, ott is megtaláljuk a szib (szab) igét! Ugyanígy a gatyát is, ez ott még gada!
És folytathatnánk a felsorolást a végtelenségig, hiszen ez csak két kiragadott példa. Ha tehát valamelyik szavunk nem hasonlít egyetlen más nyelv egyetlen szavára sem, az tudósaink szerint –nyilván” finnugor, hiszen –tudjuk, hogy mi finnugor eredetûek vagyunk”!
Így lehet aztán kijelenteni pl. azt, hogy a himnusz szavainak kb. 80 %-a finnugor szó, de ez, ebben az esetben csak azt jelenti, hogy a himnusz szavainak csak mintegy 15-20 %-át találták hasonlónak más nyelvek szavaihoz, a többi –automatikusan” lett finnugor! (Hogy azok, amelyek más nyelvek szavaira hasonlítanak, miért hasonlítanak, és hogy honnan erednek, ki vette át a másiktól, ez egy másik történethez tartozik.)
Aztán a logikai sorrend megfordul, innentõl már finnugor nyelvünk bizonyítja finnugor eredetünket! Gyakorlatilag Münchausen báró esetével állunk tehát szemben, aki a saját hajánál fogva húzta ki magát a slamasztikából! Azért finnugor a nyelvünk, mert finnugor eredetûek vagyunk, és az bizonyítja finnugor eredetünket, hogy nyelvünk finnugor! Ne gondolja senki azt sem, hogy létezik valamiféle finnugor õsnyelv, amelynek valamilyen írott emlékét megtalálták volna, ilyenek sehol sem léteznek! Nem is csoda, hiszen a finneken kívül az összes többi –rokon” a XX. századig írástudatlan maradt! (Ezért is választották rokonainknak õket!)
A legrégibb finn írás is csak a XVII. századból való. Ha már a feltételezett finnugor nyelvcsaládnál tarunk, el kell mondani, hogy vannak a nyelvcsaládok kutatásának nemzetközileg elfogadott írott, és íratlan szabályai. Ezek közé tartozik, pl. az, hogy mindig a legnagyobb létszámú népcsoportból, és a legrégibb írásos emlékekbõl kell kiindulni!
Ha csak ezt betartanák nyelvészeink, egészen más következtetésekre jutnának, hiszen a tizenötmilliós magyarság után a következõ finnek már csak kb. hatmillióan, a többiek összesen is csak mintegy kétszázezren vannak! Így aztán finnugor helyett magyar nyelvcsaládról kellene beszélni, és a többi nyelvet kellene a magyarhoz hasonlítani! Ki is derülne hamar, melyik mit vett át belõle.
Õseink ugyanis, valóban érintkeztek a finnugornak mondott népek õseivel! Kr.e. 3000 körül a mezopotámiai sumér nyelvet beszélõ nép jelentõsen elszaporodott, és egyre nagyobb területeket foglalt el. Régészeti leletekkel pontosan igazolható, hogy a vízbe dobott kõ hullámaihoz hasonlóan terjedt a sumér kultúra, fokozatosan benépesítve így többek között a Mezopotámiától északra elterülõ, hatalmas sztyeppei területeket is.
A ma finnugornak mondott népek õseit fokozatosan kiszorították onnan, akik ennek a területi átrendezõdésnek a folyamán vehették át azokat a nyelvi elemeket, amelyekre a rokonságunkat egyesek alapozzák.
Ha a sumér kultúra és nyelv felõl indulunk el, összehasonlíthatatlanul több mezopotámiai-sumér elemet találunk a szkíta, majd a szkíta-magyar népeknél, és ez így érthetõ is! Késõbb, Kr.e. 2300 után a mezopotámiai területek fokozatosan elvesztek, az elvándorlás egyre erõteljesebbé vált. Hérodotosz Kr.e. 550 körül már azt írta, hogy a szkíták birodalma a Dunától Kínáig terjed, voltak tehát a sztyeppén, akik keletre, de voltak, akik nyugatra indultak, így van az, hogy a hunokat Kínában is, de a Kárpát-medencében is megtaláljuk, holott korábban Baktriában laktak!
Így jöttek aztán ide a mi õseink is!
Badiny Jós professzor írja egyik könyvében, hogy a kutya a sumérban kutta, a kuvasz kuassza, a komondor kumundur és a puli puli! Ez megint csak egy példa, de ha jól belegondolunk, ezeknek a kimondottan magyar fajtáknak a tartása és a nevei önmagukban bizonyítják a sumér-magyar rokonságot! Ennyi véletlen ugyanis nem létezik!
Götz László Keleten kél a nap c. "óriási" jelentõségû mûvében leírja, hogy a "finnugor õshazát”, hogyan vándoroltatták történészeink keresztül-kasul az Urál keleti és nyugati oldalán, olyan területeken, ahol a szovjet régészet 1950-es években elvégzett több száz földtani vizsgálata szerint abban az idõben (Kr.e. 4000 elõtt) nem is éltek emberek! Nem hogy magyarok tehát, de semmilyen más fajta nép sem! Nem csoda ezek után, hogy a régészeti leletek is hiányoznak! Így került aztán egyre délebbre az õshaza, lassan már a szkíta területeknél tartanak.
Itt vannak aztán a genetikai vizsgálatok, amelyek már egyértelmûen bizonyíthatják a más népekkel való rokonságunkat, vagy annak ellenkezõjét.
Bizonyítják is, de ezzel sem jutunk egyelõre sokkal elõbbre, mert ezek eredményeit is meghamisíthatja a szándékos félreértelmezés, és a szûk körben birtokolt információkat el is lehet hallgatni!
Találunk is erre példát, ha elég figyelmesek vagyunk a genetikáról manapság megjelenõ anyagok tanulmányozásakor! Mégis bíztatónak mondható, hogy a részrehajlás nélkül, nemzetközi összefogással elvégzett vizsgálatok már nehezen titkolhatók el a nagyközönség elõl, és az eredményeik sem egykönnyen hamisíthatók.
Ilyenek pl. a Hideo Matsumoto japán professzor vezetésével elvégzett nemzetközi –marker-gén” vizsgálatok, amelyek kimutatták, hogy –..az a marker jelleg, amelynek legnyugatibb elterjedési területe a magyaroknál van, keleten legmesszebb a mai ujgurok, jugarok lakta területeken fordul elõ. E két népesség között élettani, immunológiai rokonság áll fenn. Nem fordulnak elõ ezek a markerek a finneknél és az ugoroknál, ... ezzel a biológia kizárja a magyaroknak a finnekkel és az ugorokkal való közös õsiségét, bármiféle õsi kapcsolatát!” (ld. http://www.kiszely.hu/!)
A Békés Megyei Napló 2001.12.08-i számában Köteles Lajos történész nyilatkozta az alábbiakat: ... –finn-magyar kormányközi együttmûködésben 1994 és 1997 között tizenhat ma élõ eurázsiai népességcsoportban végeztek genetikai vizsgálatokat, ezekbõl kiderült, hogy - a korábbi feltételezésektõl eltérõen - nem állunk genetikai rokonságban a finnekkel.”
Azt is tudjuk, hogy a finnek már kb. tíz éve nem tanítják a rokonság meséjét az iskolákban. Ám, ahogy a nemzetközi vizsgálatokban résztvevõ Kiszely professzor finn kollégája mondta az egyik genetikai vizsgálat-sorozat eredménye láttán: –Semmi baj, a rokonság megszûnt, de a barátság ettõl még megmarad!”