A finnugor nyelvrokonság és õshazaelmélet kritikái
Az alternatív nyelvrokonság-elméletek hívei elsõsorban a magyar nyelv és a többi finnugor nyelv közötti rokonság mértékét kérdõjelezik meg. Az alternatív kutatók többsége szerint a finnugor-magyar nyelvi kapcsolatok tagadhatatlanok, de ez nem zárja ki a más nyelvekkel való rokonságot, és a kapcsolat magyarázata, oka, iránya nem tisztázott, mint ahogy a magyar nyelv egyéb nyelvekhez való viszonya sem eléggé föltárt.
Az alternatív vélemények szerint a finnugrisztika aluldeterminál, nem veszi figyelembe a magyarnak a más nyelvekkel való kapcsolatát.
A finnugor õshaza elmélete elsõsorban a régészeti adatokkal vagy inkább ezek nemlétével vagy különféle értelmezéseivel egyeztethetõ össze nehezen. Egyes régészek szerint pedig az adatok alapján a nép finnugorságának elmélete egyenesen cáfolható, vagy legalábbis valószínûtlen, és ebbõl (a nyelvtudományi szempontoktól függetlenül) a nyelvrokonság valószínûtlen voltára is következtetnek. László Gyula a finnugor õshaza helyett az Eurázsia nagy területein elterjedt õsi közvetítõ nyelvet feltételez, amelybõl számos szó és nyelvi elem került az egymással eredetileg semmilyen rokonságban nem álló, legkülönbözõbb népcsoportok nyelvébe.
A finnugor õshaza elméletével szemben a másik gyakori logikus ellenvetés, hogy a magyar népi kultúra, magyar mitológia, magyar népmesék, magyar népzene, magyar népmûvészet elemeinek egy része gyakran nem finnugor kapcsolatokra utal.
Számos olyan leleten található rovásírás (lásd például "szeged-nagyszéksósi" lelet), minek korát honfoglalás kora elõtti idõre datálják, mégis egyértelmûen, érthetõen megfejthetõ magyarul, a rovásírás nyelvtani szabályai szerint.
Válasz a bírálatokra
Az alternatív nyelvrokonság- és eredetelméletek képviselõinek bírálataival szemben a finnugristák csak kivételes esetekben védekeznek. Értékelhetõ vita nem alakult ki a finnugrista fél részérõl, mivel nem hajlandóak figyelembe venni a bizonyítékokat, amit az ellenzõ fél felhoz, legfeljebb egy-két hibára alapozva fogalmazzák meg véleményüket. Az elméletek részleteibe merülõ cáfolat nem olvasható tõlük. Szerintük ezek az elméletek a 19. század második felének magyarországi romantikus-nacionalista elképzeléseibõl és azok 20. század eleji, soviniszta politikai ideológiától átszõtt változataiból (turanizmus) merítenek, és nem mutatják a 20. század második felének tudományos paradigmái által megkövetelt legalapvetõbb jegyeket sem, hanem – jobb esetben – a nyelvtörténet kialakulását megelõzõ tudománytörténeti fázisok egyes elképzeléseihez nyúlnak vissza, beskatulyázva ezzel az összes nekik ellentmondó tudóst. Nem csak arról van szó szerintük, hogy a finnugor nyelvtudomány kutatási elveihez és módszertanához nem illeszkednek, hanem sokkal többrõl – egyáltalán nem illeszthetõk bele a modern (a 20. század második felére jellemzõ) euro-amerikai tudományos gondolkodás világába. Az alternatív kutatók kijelentéseinek értelmezési nehézségei, az adatok szelektív kezelése (ami egyébiránt a másik félre is vonatkozik), a tudományos kutatásmódszertan hiánya inkoherens, egymásnak is ellentmondó, ám a finnugor nyelvtudományt, annak képviselõit és eredményeit lekicsinylõ nézeteket eredményez. Ezeket az elképzeléseket a történész inkább a közelmúlt és a ma társadalompszichológiai folyamataihoz, semmint a magyar õstörténethez kapcsolja, jelentõsséggel az utóbbi tekintetében nem bírnak.
"Mind nyelvészetileg, mind régészetileg, mind a DNS-vizsgálatok, mind pedig az írott források alapján határozottan elvethetõ a hivatalosnak tekintett finnugor származás-elmélet, valamint az un. örökös vándorlás tudománytalan és primitív teóriája. A magyar nyelvet beszélõ népek számos népelnevezés alatt szerepelnek a forrásokban: szavárd (szabír), hunugur, türk, badzsgirt (baskír), kazár, madzsar, magyar, hungar. S ez az egykor jelentõs lélekszámú nép Közép-Ázsia és a Kaukázus térségébõl települt át a Kárpát-medencébe, több hullámban, ám nem idegen jövevényként, hanem az itt élõk között található õsrokonok testvérnépeként.
Ez a körülmény teszi érthetõvé a székely-kérdést, a kárpát-medencei honalapítás alapvetõen békés jellegét, de azt a rendkívül éles ellenérzést is, amelyet Európa népei éreznek a magyarokkal szemben. Az új magyar õstörténet politikai és nemzetstratégiai kérdés is, kivált a legújabb Európa új korszakában és megváltozott viszonyai között."
TDantes, én továbbra is azt érzem, hogy kõbe vésett tényként kezeled azt, amit megtanultál. Te is beismered, hogy kevert nép vagyunk (de genetikailag ha jól értem, mindenkivel kimutatnak rokonságot csak a finnekkel nem), hogy nem ismerjük a sumér, hun meg nemtudommilyen nyelveket.
"Nem baj különben, azért gyõzködöm õket. Hátha be téved olyan is, aki hajlandó az értelmes vita, vagy hátha lesz olyan akinek a sumér koponyáján áthatol némi ész. "
Pontosítva, hátha bejön valaki olyan is, aki hajlandó a te általad képviselt (habár több helyen megcáfolható és nem logikus) álláspontot elfogadni. Holott te sem vagy történész, nyelvész, és régész sem, jól mondom? Képtelen lennél elismerni akkor is a tévedésed, ha az orrod elõtt lennének a bizonyítékok (talán ott is vannak), mindenbe bele lehet magyarázni hülyeséget. Csak nehogy kiderüljön, az egész elmélet hibás (végülis csak a genetikai, régészeti, és egyéb dolgok mondanak teljesen ellent, mint pl. mondák, néprajz).
Informatika és tudomány
