"Az sem biztos, hogy az emberiség egy helyrõl származik bár ma így gyanítják , valószínûleg egy helyrõl...de ez az egy hely nem a Kárpát-medence..."
A modern ember Afrikából származik, ott jelentek meg és õk voltak képesek elviselni a Toba-tó -nál kitört vulkánkitörés okozta körülményeket, kb. 75000 évvel ezelõtt (az ember megjelenése persze lehet 100-120ezer éves is, és vszínûleg nem csak Afrikában éltek a kitörés elõtt). Jelenleg úgy tudom ez a tudományos álláspont.
"A gén számít? Aha...tegyük fel, hogy végeznek egy DNS kutatást a magyarokon. Tegyük fel, hogy az én ükapám osztrák volt.
Akkor juhé...a DNS minták megvizsgálása után a magyarok és az osztrákok rokonok..."
De miért kéne az ükapád meg a mi DNS mintánkat hasonlítani, vannak honfoglaláskori sírok, maradványok is...
"Az már a köszönetnyilvánításokból kiderül, hogy az alig ötmilliós, technofil Finnországnak legalább hat olyan egyeteme van, ahol európai összehasonlításban is mérvadó nyelvészeti kutatás folyik. A kötetbõl amúgy is süt, hogy egy pezsgõ, versengõ, a tekintélyelvet nem tisztelõ nyelvtudományi miliõben született, ahol olyasmit is le szabad írni, ami nem számít évtizedek óta kanonizált, kõbe vésett álláspontnak. "Ez a könyv számos olyan állítást tartalmaz, amelyek érvényességét a mai módszerekkel nem lehet teljes biztonsággal megerõsíteni: néhány itt közrebocsátandó gondolatom valószínûsége csak 80-90 százaléknyi" - írja minderrõl a bevezetõben Kalevi Wiik.
A fonetikaprofesszor azt állítja: Európa ma ismert három nagy nyelvcsaládja - az indoeurópai, a finnugor és a baszk - a jelenleginél lényegesen "arányosabban" fedte le az i. e. 5000 körüli évek Európáját. A mai arányokat - amikor a baszk nyelvet nagyjából az európai lakosság 0,2, a finnugor nyelveket pedig a 3 százaléka beszéli, a többiek az indoeurópai vonalhoz tartoznak - szerinte az egyes nyelvcsoportokhoz tartozó népek gazdasági stratégiái (illetve az eltérõ stratégiák sikeressége vagy sikertelensége) alakították ki. Ugyanakkor a korábbi területeikrõl kiszorult népek "nyelvi lenyomata" ma is ott van a késõbb érkezõ, sikeresebb népek nyelvében (például a finnugor "szubsztrátum" a szláv nyelvekben).
A szerzõ állításait térképek sokaságával, számításokkal, grammatikai, fonetikai és szókészlet-összehasonlításokkal támasztja alá - vagyis bõséges és kézzelfogható tudományos érvanyaggal dolgozik, nem kinyilatkoztatásokkal operál. Munkája emiatt akkor is nyelvtörténeti alapmû, ha feltételezéseit - vagy azok egy részét - az utókor elveti majd."