Sok dologban egyetértek veled, a gond az, hogy te ugyanúgy sem nem érvelsz, sem nem indokolsz. A "nyilvánvaló", az kérlek, nem érv.
A nyelvrokonságon nincs mit vitatni (viszont ha nem csak a mennyiséget, hanem az "õsiséget" is nézzük, akkor ott vannak az türk és iráni eredetû szavak, amelyek a legalapvetõbb, egy vagy párszótagos fogalmainkat képezik (évszakok, színek, fegyverek stb.)), a gyenge pont nem itt van. Hanem ott, hogy a genetikai rokonság és a nyelvi rokonság azonossága egyátalán nem evidens. Elõbbit pedig senki nem vizsgálta, pontosabban igen, csak éppen olyan területen (Szeged környékén), ahol a régebbi markerek a történelem dúlásai miatt már jóformán nyomokban sincsenek meg.
"Na de hogy, úgy néztünk-e ki, valaha régen mint a hunok, vagy a késõbbi ,,mongolok"? Természetesen igen. Van aki ezt kétségbe vonja? Szerintem senki. Ez nyílvánvaló dolog."
No, látod, itt a probléma. Hogy ez neked "nyilvánvaló" dolog, csak úgy a semmibõl. Akkor én meg megsúgom, hogy nem nyilvánvaló. A mongoloid rasszba tartozó típus csak egy bizonyos, számos ugyan, nem a többséget kitevõ részét alkotta bizonyos kutatók szerint a honfoglaló magyarságnak. Lásd errõl emlékeim szerint (ergo a forrást illetõen tévedés joga fenntartva) Magyar Attila kísérleti régészeti segédanyagát.
Tény egyébként, hogy az "etruszk", "sumer", és "Orion-csillagkép"-dolgokat meghallgatni sem érdekes, mert hát teszem azt, egyes bolgár írók ugyanezektõl eredeztetik magukat, szerintem ha nagyon megtúrjuk, még néhány usákok-beli is írt ilyen marhaságokat magukról. Az utóbbi elmélet amúgy egy bazi kompetens vaskohász eszmefuttatása. Ezzel arra próbálok kilyukadni, hogy írni aztán bárkinek bármit lehet. Én azt sajnálom, hogy rengeteg embernek nem az igazság kell, hanem valami hõsies. Rengeteg ember nem "lemond" egy valószínûbb, jobban leérvelhetõbb, de talán kevésbé világverõ nézõpontért, hanem szalmaszálakba kapaszkodik. Rengeteg ember a múlttal, õsi sumer-eredetével veri a nyálát (noha egyik õse rác volt, a másik meg valami sváb...), mivel a jelenben õ maga nem tud letenni az asztalra semmit. ...más kérdés, hogy sokukat nem is hagyják. Mindegy. Én szívesebben lennék valami magát magyarnak valló, betelepült, barbár-állatbõrös szláv fattyú, akinek jó a kunyhó is, ha az igaz - ugyanúgy katonákat adott a családunk a Hazának.
Az Árpád-sávval meg azért tessék óvatosnak lenni, valóban igen õsi jelkép, legjobb tudomásom szerint a legõsibb, biztosra vehetõ jelképünk (de akkoriban nem nemzeti!!) de nem honfoglalás-kori. A csavar az egészben, hogy eredetére nézve az sem "mélymagyar", hanem talán aragón mintájú, de fejbõl én is azt tévedek, ami csak jól esik.