Személy szerint jóideig néptáncoltam, hagyományõriztem, mostanság pedig honfoglaláskori "hagyományõrzök" (azért írom ezt a szót, mert egyszerûen így közérthetõ, noha köze nincs a hagyományõrzéshez, bármennyire is fáj ez sokaknak); hajítok kelevézt, csápolok félkezes buzogánnyal vagy éppen és többnyire íjjal lövök - de mindenekelõtt olvasgatok és tanulni próbálok. De ez az "õsmagyar harcmûvészet", ettõl helybõl ugorva agyf*szt kapok. A világon semmi problémám nem lenne az egésszel, ha nem nyomnák ezt a "honfoglaláskori karatét õrzünk, vaze"-dumát. De így...? Magam tudom, hogy teszem azt, a buzogányom 12. századi kun, folyományaképp nem honfoglaláskori; az íjam pedig a karosi leleteken nyugszik, de a moscsejevka balka-i íjakhoz viszonyítva eltér a markolata. Tudom, vagy igyekszem tudni, hogy amit csinálok, az korhû, vagy nem korhû, és miért nem. De a "hagyományõrzõ" bandák zöme ezt olyan ívben szarja telibe (Teszem azt, a Karahunos sporttársak, vagy épp a Vukics-féle brancs); ellenben utólagosan próbálja megmagyarázni, hogy amit csinál, az miért úgy volt. ...legtöbben odáig is eljutnak, hogy "KIZÁRÓLAG így volt." Miért? "Mert hogy máshogy lehetett volna, ne legyél már hülye?" Sajnálatos, na. Én nem mondom, marha jól áll rajtuk a bocskai, meg nem is szívesen meccseznék velük fokossal, de az "eszmei" háttér valami félelmetes sötétségrõl tanúskodik.
...és Magyarországon (de talán mindenhol máshol is) VAN ilyenre táptalaj...
Minap néztem egyébként egy bemutatót Ópusztaszeren, a srácot az örege a lováról szó szerint a tökénél vagy a hajánál fogva dobta le, a srác hatszor is visszaugrott a lóra. Na, erre azt mondom, igen - nem a gumikardozás, meg a színpadias mellévágások. =)