Az elsõ anaglyph (piros-kék 3D szemüveges) fénykép 1853-ban készült, a filmezéssel gyakorlatilag egyidõs a technológia, mindíg is voltak kisérletek az elterjesztésére, de soha nem jöttek be.
Általában nagy támogatója vagyok a csúcstechnológiával szemben az egyszerû, felhasználóbarát megoldásnak, de itt azért nem jön be az analógiád, mert amíg a Wii ÉLETSZERÛBBÉ is tette a játékokat (hadonászással szimulálni a hadonászást értelmesebb mint gombnyomással), addíg a piros-kék kép ÉLETSZERÛTLEN, zavaró, és elvonja a figyelmet.
Bizonyos értelembenn éppen fordítva érvényes a hasonlatod:
A 3D olyan mint a HD. A logikusan következõ fejlettségi szint, a jövõ, a hardcore út. Csak éppen egy pár elvetemült 3D rajongó, (mint te vagy én) hajlandó elviselni a vibráló, szemfájdító képet a "3D minõségért", míg a legtöbben a pórias, elavult 2D-t választották helyette, csak mert az kényelmesebb.
Ha tényleg az anaglyph lenne a szórkoztatóbb mint a 2D, akkor a Dreamworks hülye lenne nem kiadni a 3D-s változatot, mert az emberek tolonganának érte. De a tapasztalatok is azt mutatják hogy ez bizony rétegmûfaj.
Viszont inkább örülnünk kéne, most hogy kezd elterjedni a valósszínezésû 3D mozizás, és lebontotta ezt az akadályt, ugrásszerûen meg fog nõni a 3D mozifilmek száma, és ha elérnek egy bizonyos számot, akkor a normális 3D-s tévéképernyõknek is eljön az ideje, és majd együtt élvezhetjük a 3D-t azokkal akiknek az anaglyph nem volt elég jó.