ha te le fogod rántani az autódat az útról az árokba, akkor azért fogod tenni, mert itt voltál, olvastad ezt, elmélkedtél, és arra jutottál h megtedd mert akkor majd olyat csinálsz ami ellent mond a sorsnak.
és akkor azt hiszed h kibabráltál a sorssal mert tök értelmetlen dolgot csináltál aminek nem kellett volna megtörténnie.
pedig nem, éppen hogy meg kellett történnie, mivel úgy alakult az életed, úgy gondolkodtál h berántod az árokba a kocsit.
remélem érted már.
többiek hozzászólására:
persze, hogy képes vagyunk az adottságainkon fejleszteni.
nem állítottam h nem. de mikor megszületünk akkor bizonyos dolgokra fogékonyabbak vagyunk mint másokra, pár dologhoz nagyobb érzékünk van, mint máshoz. ezeket a képességeket fejleszthetjük, vagy elhanyagolhatjuk.
de senkibõl nem lesz einstein vagy beethoven attól még h sokat gyakorol, vagy akár még lehet is, csak nekik könnyebben összejön mert alapból jobb képességekkel születtek.
az h ki tudunk lábalni lelkibetegségekbõl, depressziókból abban nincsen semmi különös. az h kinõtted a kamaszkori dolgaidat az mondhatni természetes. az ember tudata, személyisége gyakrabban változik mint hogy eltelne 1 ezredmásodperc. ingerszegény környezetben kevésbé, egyébként jobban, környezetfüggõ. na meg persze h milyen irányba, az is.
más:
annak meg semmi logikája hogy a sors úgy van megírva hogy életünkben van pár bizonyos dolog ami bekövetkezik, és hiába próbáljuk elkerüni, akkor is be fog következni. egyszerûen ez badarság. gondoljatok csak bele.
vagy minden egyféle képpen történhet, vagy totál káosz van.
az ember a saját szemszögébõl úgy látja, hogy õ dönt mindenben, õ határozza meg a jövõjét, csak éppen azt nehéz belátni, hogy úgyis csak az elméjének korlátain belül tud gondolkodni, cselekedni, dönteni, és ez az amit úgyse vesz észre és ez adja azt az illúziót mintha szabad döntésünk lenne mindenben. peding nagyon nincs így. úgy is mindenki azt fogja csinálni amit kell. és ezt nem úgy értem h amit a társadalom vagy környezete elvár. elõbb utóbb csinálnia kell valamit, vagy éppen nem csinál semmit, dehát semmit csinálni nem lehet, tehát mondjuk vár, az is egy döntés.
van aki úgy képzeli el h valami felsõbb erõ megtervezi az ember életét h pl 2013 április 28-án autóbalesetet szenvedsz, és az úgy lesz.
OK.
na most ehhez kb sok sok milliárd dolognak kell összejönnie. arra kelljen menned aznap, abban a pillanatban, és a másik autónak is, vagy éppen oda kell h nõjön egy fa.
na most ez még így egy ember szempontjából valahogy meg is oldható, tehát az az õrangyal szépen úgy viszi tereli utadat, hogy ha te próbálsz kitérni a sors elõl, végül azért mégis oda juss 28-án, ahova õ kitervelte.
na de mivel több ember van és millió más dolog pl idõjárás, betegségek, lerobban az autó stb, úgy kéne megoldania ennek a valaminek a sorsodat, hogy 28-áig te akármit csinálhass, de akkor viszont az legyen amit õ akar.
ehhez viszont ezt a sok mindent amit felsoroltam, össze kell szinkronizálnia, meg kell beszélni a másik 1000 ember sorsát irányító valamivel, hogy módosítsa egy kicsit a sorsát annak is h végül 28-ára bekövetkezzen az ami meg lett tervezve.
ugye mekkora baromság? ilyen hülyeséget gondolom filmekben láttatok.
hogy megálmodja h meg fog halni de megpróbál elõle kitérni és végül úgyis meghal.