az igaz hogy az önpusztítás is örökségünk része, de képesek vagyunk tanulni a hibáinkból...csak az a lényeg hogy még idõben tegyük meg, nem miután már teljesen szétcsesztük a bolygót, különben hiába a nagy béke meg szeretet meg együttélni akarás, ha nem lesz hol...
egyszer meg tényleg elege lesz az összes normális, ép ésszel gondolkodó embernek, hogy amiatt a pármillió sötét tuskó miatt szopjanak akik nem férnek a bõrükbe, üvöltenek, hõzöngenek, és szépen leszerelik õket egytõl-egyig...aztán a bányákban lehet keménykedni a köveknek, meg lehet üvöltözni az erdõ mélyén parkosítás közben...