Amikor az elõzõ hsz-em elején feltettem azokat a kérdéseket, akkor azt jeleztem, hogy ezek relatív fogalmak, profit, árfolyam, mikortól agresszív egy tevékenység, vagy amit te is mondasz, mi a munkaerõ valódi értéke? A kapitalizmus arról szól, hogy minden annyit ér, amennyit megadnak érte. Ami azt jelenti, hogy az a nyerõ aki ugyan azért a legtöbbet sajtolja ki a piacból.
Más rendszerek nem pénzben mérik a dolgok értékét, hanem hogy egy-egy meghatározott funkciónak megfelelõ mûködõképes rendszer tudnak-e építeni, mûködtetni. Az oroszoknál ez a kitûzött katonai stratégiai cél, a jóléti államoknál meg a társadalom szociológiai jellemzõi. Nem relatív hanem konkrét értékek. Talán nem dinamizálja annyira a társadalmat és a gazdaságot, ha ilyenben mérjük a hatékonyságát, de nem is egy szétfolyó csak az adott gazdasági idõszakra értelmezhetõ értékeket kapunk. Az hogy hány gyerek analfabéta 1000-bõl és ez mennyibe került igen csak konkrét számok. Miközben hogy mennyi eladott termékünk van és mennyi profitot termeltünk az mindig a piac más számai szerint értelmezhetõek pozitív, vagy negatív értékként.
A totális és teljesen átjárható piacról bemutatott látomásod túlságosan idealizált. A társadalom mûködése szempontjából kifejezetten kívánatos, esetenként, hogy a tõke ne áramoljon szabadon. Pl hosszú idõ alatt sem megtérülõ infrastrukturális beruházásokat a tõke általában hanyagol, hacsak oda nem csalogatják, vagy oda nem kényszerítik. Ha Magyarországon nem fizetnének kb 3X-os árat az autópályáért, akkor a tõka messzire elkerülne egy évtizedek alatt sem megtérülõ kockázatos projektet. Csakhogy jelenleg az autópálya egyet jelent gyakorlatilag az ajándék pénzzel.
A világban valóban néhány fajta folyamat van jelen szerintem is, de ez nem szoci vagy konzervatív esetleg liberális irányzatok mentén zajlanak.
Az egyik folyamat megpróbálja a társadalmat a tõke szolgálatába állítani, a másik jelenleg sajnos háttérbe szoruló folyamat, a tõkét próbálja a társadalom szolgálatába. Az egyik a káoszt szolgálja, a másik a rendet.
Nagyjából összevissza próbálnak szocik, liberálisok és konzervatívok ebben a helyzetben eligazodni, csak éppen a változások dinamikája nem a régi dimenziókban zajlik.
Szerintem a jövõ az lesz, hogy lesz a társadalomnak egy jól leírt struktúrája. Lesz olyan része, részei, ahonnan a verseny, a tõke egyszerûen ki lesz tiltva, mert az õ szempontjai ott nem érvényesülhetnek. Az állam, a piac, és a civil társadalom valszeg jobban el fog különülni, mindegyiknek meg lesz a maga fennhatósága és nem próbálják egyiket a másik kárára kiterjeszteni.
Ahhoz viszont, hogy ezt meg tudjuk tervezni, tudnunk kell azt, hogy mit akarunk elérni a társadalommal magával, mint az emberi tevékenység legmonumentálisabb termékével!?
Amíg nem tudjuk a választ, addig a kormányzás mindig a pillanatnyi érdekek diktálta irányoknak megfelelõen változik, de trendszerûen valami sötét baljós vizek felé viszik az emberiség hajóját.