elmondhatatlan. talán legegyszerûbben azt tudnám elmondani, hogy a hallás, látás, szaglás, tapintás, ízlés, minden érzék elvesztette önálló értelmét, minden összefolyt. a növények életre keltek és látni lehetett a tökéletességüket, ahogy Isten teremtette õket, annak úgy kellett lennie. A csillagok, melyek alapból csak különálló fehér pöttyök az égen, csoportokba rendezõdtek, egyértelmûen látni lehetett csillagképeket (gondolom a görögök is bedrogozva találták ki õket). A zene nem a hangszóróból szólt, hanem áradt mindenbõl, semmi sem volt különálló dolog, minden egy volt. elmentünk sétálni, és egybõl rájöttem, miért nevezik tripnek. tudtuk merre kell menni. mindent megnéztünk, mert minden érdekes, és gyönyörû volt. 3 óra alatt tettük meg azt az utat, ami visszafele 5 perc volt gyalog. a város fényei (hegyen voltunk), a napfelkelte, a szél mind-mind gyönyörû volt.
igazából az egészet csak ilyen hidegen tudom elmondani, mert amit akkor éreztem, az leírhatatlan.
egy valamit nem értek: hogyan képesek az emberek megtagadni maguktól ezt az élményt