1. Aztán, miközben visszafelé mentünk (Indra hajlékába), útközben megpillantottam egy nagy mennyei várost, amely oda ment, ahova a kedve tartotta, és olyan ragyogó volt, mint a tûz vagy a Nap.
2. (Ebben a városban) ékszerfák voltak, édeshangú, tarka madarak sereglettek. Ott laktak a Paulamák és a mindig vidám Kalakandzsák.
3. Kapuk és tornyok díszítették, valamint négy bevehetetlen kapu, amelyek mindenféle mennyei drágakõbõl készültek - csodálatos volt ez a látvány.
4. Az ékszerfák gyümölcsöket és virágokat termettek, ágaikon szépséges, mennyei tollas teremtmények éltek.
5. Mindenfelõl körülvették a virágfüzéreket viselõ, mindig vidám Aszurák, akik buzogányokat, kardokat, dárdákat, íjakat és botokat tartottak a kezeikben.
6. Amikor megláttam a Daitják csodálatos városát, ó király, megkérdeztem Mátalit, "Mi ez a csodálatos dolog?"
Mátali szólt
7. Valamikor egy Pulamá nevû Daitja nõ és egy másik óriáshölgy, Kalaká ezer mennyei éven át szigorú lemondásokat végeztek.
8-9. Amikor befejezték, az önmagától létezõ (Szvájambhu) teljesítette a kívánságaikat. Ó királyok királya, azt kérték, hogy a gyermekeiket soha ne érje szenvedés, és kapjanak egy gyönyörû, rendkívül pompás légi várost,
10. amely tele van mindenféle ékkövekkel, és még a halhatatlanok, Mahársik, Jaksák, Gandharvák, Pannagák, Aszurák és Ráksaszák se vehessék be.
11. Minden kívánatos tárgy meglegyen benne, a bánat és a betegség azonban kerüljék el. Ó Bharaták legjobbja, Brahmá megteremtette a Kalakejáknak
12. ezt a mennyei várost, amely a levegõben mozog, és nincsenek benne félistenek. Ó hõs, itt laknak a Paulama és Kálakeja Dánavák.
13. Ennek a hatalmas városnak a neve Hiranjapura, és nagyon erõs Aszurák õrzik, a Kálakeják és a Paulamák.
14. Ó királyok királya, boldogan lakoznak itt, a félistenek sem pusztíthatják el õket, nem ismernek aggodalmakat, és minden kívánságuk beteljesül.
15. Korábban Brahmá úgy rendelkezett, hogy halandók fogják megölni õket. Ezért, ó Pártha, gyorsan verd le ezeket a legyõzhetetlen és rendkívül erõs Kalakandzsákat a harcban, a Vadzsra (mennykõ) fegyverrel.
Ardzsuna szólt
16. Ó föld ura, amikor megtudtam, hogy a félistenek és az Aszurák nem pusztíthatják el õket, örömmel mondtam Mátalinak, "Menjünk gyorsan ebbe a városba."
17. Meg fogom semmisíteni a félistenek ellenségeit a fegyvereimmel. Nincsenek a félisteneknek olyan gonosz ellenségeik, akiket ne tekintenék az áldozataimnak."
18. Mátali gyorsan elvitt engem mennyei lovaskocsiján Hiranjapura szomszédságába.
19. Amikor Dití különféle ruhákat viselõ fiai megláttak engem, felszálltak a kocsijaikra, és hevesen rám rontottak.
20. Ezek a kiváló és vitéz Dánavák haragosan megtámadtak Nalikákkal, Naracsákkal, Bhakákkal, buzogányokkal, kardokkal és Tomárákkal.
21. Én azonban felhasználtam mindazt, amit megtanultam a fegyverekrõl, és hatalmas nyílzáporral hárítottam el a fegyvereket.
22. A kocsi úgy járta be a csatamezõt, hogy teljesen összezavarta õket. A megzavarodott Dánavák egymásra támadtak.
23. Én pedig százával fejeztem le kardommal a zavartan egymásra támadókat.
24. Dití fiai a városban kerestek menedéket, és ismét a levegõbe emelkedtek vele a Dánavákra jellemzõ illúzió segítségével.
25. Ekkor, ó Kuruk leszármazottja, sûrû nyílzáport bocsátottam a Dánavák útjára, és megakadályoztam a mozgásukat.
26. Dití fiai azonban az isteni adomány folytán könnyûszerrel tartották magukat a Napként ragyogó mennyei légi városban, és oda mentek, ahova kedvük tartotta.
27. Néha belemerültek a földbe, aztán ismét fölemelkedtek a levegõbe, máskor nagy kanyart írtak le, aztán pedig eltûntek a vízben.
28. Ó ellenségek kínzója, különféle fegyverekkel támadtam rájuk, akik oda mentek, ahova a kedvük tartotta.
29. És, ó Bharaták legjobbja, nyílzáport lõttem ki mennyei fegyvereimbõl, így támadtam meg a várost a Daitjákkal együtt.
30. Ó király, annyiszor eltaláltam és megsebeztem az Aszurák városát egyenes röptû dárdáimmal, hogy az lehullott a földre.
31. Ó király, megsebeztem az Aszurákat is vasnyilaimmal, amelyek olyan gyorsan repültek, mint a villám.
32. Ekkor Mátali fölszállt a magasba, és mintha csak egy nagy ugrást tett volna, gyorsan visszatért a földre ezen a Napként tündöklõ kocsin.
33. Ó Bharata, már annyira akartak harcolni velem, hogy dühösen körülvettek 60.000 kocsival. Én azonban megsemmisítettem azokat a kocsikat, keselyûtollakkal díszített, éles nyilaimmal.
34. Annyian harcoltak, ahány hullám van a tengerben. Megfontoltam, hogy nem semmisíthetem meg õket a halandókra jellemzõ harcmodorral,
35-37. ezért én is a mennyei fegyverekhez folyamodtam. Ezek a szekérharcosok azonban csodálatosan küzdöttek, ezer meg ezer fegyverük lassanként visszaverte mennyei fegyvereimet; sok száz és sok ezer rendkívül hatalmas Dánavát láttam, akik kocsijaikról harcoltak, és mindenféle taktikát bevetettek. Különféle sisakokkal, díszes páncélokkal, szépséges zászlókkal ékesítve,