Aki felszínesen vizsgálja a jelenséget, az arra a következtetésre jut, hogy a müon, vagy pion gyorsabban halad a fénynél, ha figyelembe veszi a részecske élettartamát, ami néhány milliomod másodperc.
De nyugalmi állapotban.
Már tudjuk hogy a gyorsan mozgó dolgok számára az idõ lassabban telik, errõl szól az ikerparadoxon is.
Tehát a müon a mi viszonyításunkból, akik a földön állunk, elérheti a földet, és úgy tûnhet hogy gyorsabban halad a fénynél, de igazából csak azért történhet meg ez a jelenség, mert a müon számára lelassult az idõ, tõlünk nézve. Lassabban telik számára az idõ, és így hozzánk viszonyítva késõbb is fog elbomlani. "mivel van egy fix bomlási ideje"
Viszont a müon szemszögébõl ahogy létrejön a légkörben, még meg sem kezdi az utat, már felbomlott, nemhogy elérhetné a föld felszínét.
Számára soha sem lehetséges az az esemény, hogy elérje a föld felszínét. A müon közel fénysebességgel halad, így sem sikerülhet.
Tehát az egyik világban a müonok elérik a föld felszínét és becsapódnak, míg a másik világban, a müonok szemszögébõl, és akik velük együtt utaznak, ez a müon becsapódás soha nem jön lére, mert még a légkör felsõbb részében megsemmisül a kis részecske.
Tehát egyik világban bekövetkezik egy esemény, a másikban meg nem, vagy éppen egy másik esemény következik be, aminek más hatásai vannak.
És ahogy telik az idõ, a két világ egyre jobban eltávolodik egymástól, a különbségek exponenciálisan növekednek idõvel.