Szerinted lehetséges dolog semmire és senkira hivatkozni és okos lenni? Szerintem nem fontos, hogy kire hivatkozok (ez ugyanis ad hominem), és csak akkor szoktam valakire hivatkozni ha annak a valakinek a munkája és fõleg eredeti munkája tényleg becsületre méltó. De nem hiszem, hogy ha nem építjük gondolatainkat a már meglévõ tudásra gondolatokra, ha azokat nem használjuk és nincs kritikus álláspontunk a meglévõ és a most születõben levõ ötletek, elméletek, gondolatok iránt is, hogy akkor megérthetjük a körülöttünk való világot és annak valóságát és fantáziáját is egyaránt. A naív racionalizmus a fantáziát összetéveszti a valósággal, egy fantsztikus világot képzel és azt törekszík építeni és a fantasztikus világ csak a fantáziában mûködik a valóságban pedig kapunk egy világot amely ugyan reális de mi nem látjuk ezt a realitást, csak érzékszerveink mutatják, hogy valami nem jó, valami fáj... és akkor ahelyett, hogy a fantáziát eldobnánk, hogy az illuziókat lerombolnánk mi a valóságot akarjuk másik illuzióval és másik fantáziával megváltoztatni. És ez egyszerûen lehetetlen.
Informatika és tudomány
