Nos, ha nem akarod õket elveszíteni, akkor most nem arra kell fókuszálnod, hogy hogy könyörögd vissza maga magad, hogy legyetek ismét egy közös lakásban, hogy miként láthatnád, beszélhetnél vele, hanem arra kell fókuszálnod, hogy rendbe tedd magadat, életedet.
Ha a párod megbocsát és visszafogad ma vagy pár nap után, akkor semmi sem fog megváltozni, Mindegy hogy fogadkozol, esküdözöl. És kezdõdik elölrõl az egész...
Szóval, a legjobb amit tehetsz - szerintem - az az, hogy a következõ három-négy hónapban nem keresed õket, és ha õk keresnének akkor megmondod nekik, hogy három-négy hónap múlva leszel, és ezt az idõt saját magad rendbetételére, elgondolkozásra használod fel. Kereshetsz a témával foglalkozó könyveket, szakembereket és az õ segítségüket is kérheted, de ha kéred arra figyelj, hogy nehogy nekiállj õket kioktatni azokról a dolgokról amiket majd mondanak, tanácsolnak, mert akkor ugyan ott fogsz maradni.
A felszabaduló idõdben vállalhatsz társadalmi, közösségi munkát, fûnyírást vagy utcasöprést, elmehetsz építkezésekre, tetõt rakni, aszfaltozni... (a munka nem változtat azon, hogy Te ki vagy)
Ezek a munkák segítenek levezetni a feszültséget, és közben nagyon jól el lehet gondolkodni az élet dolgairól, és tesztelheted magad, hogy képes vagy-e és akarsz-e egyáltalán az életeden változtatni.
Elgondolkodhatsz majd közben viselkedésed miértjén, hogy pontosan miért kapod fel a vizet, mi a problémák magja magadban. Hogy miért nem tudsz megállni a saját lábadon. Hogy miért nincs halvány elképzelésed sem arról, hogy valójában mi a szeretet. Hogy miért kéne annak azt mondani neked, hogy szeret akit még nem rég terrorizáltál.
Az ember felelõsséggel tartozik minden tettért.
Minden tettének következménye van, amiket nem lehet semmissé tenni.
Mindenkor meg kell ennie amit fõzött.
És ha jót akar, akkor nem kiborogatja a fõztjét, hanem leül és akár milyen kín keservesen is, de nekiáll megenni, és feldolgozni.