Az van hogy az elõbb találkoztunk,ugyanis egy helyen dolgozunk,csak váltásban.
Ahogy találkoztunk egybõl adott puszit a számra és már láttam nevetést a kedves kis arcán(de szeretem).
Annyit mondott hogy õ sem aludt egész este,nem evett szombat óta.
Az anyjával egy ágyban fekszenek a fiammal,mondtam neki hogy mennyire sajnálom õket hogy így kell éljenek.Azt mondta õ is csak szenved.
Mondtam neki akkor hagyjuk abba a harcot,munka közben gondolja át és jöjjenek haza.Válasz,majd meglátom.
Délelõtt hozza a fiunkat,estig itt lesz velem,annyit mondott hogy ne lelkizzek vele(szeretlek,ne haragudj,gyertek haza,hiányoztok,sírás,stb).
A kisfiam elég gyenge lelkileg,nemtudom kitõl örökölte.Igaz az utóbbi idõben én is teljesen elgyengültem lelkileg,hiába van nagy szám és 90kg,ujjabban rengeteget sírok,ha szégyen ha nem.nemtudom miért.Talán az idegeim gyengék és az miatt.
Úgy döntöttem hogy ma ha jön a fiam,visszamegyek sujzózni és viszem magammal.Kb 10 éve nem volt vas a kezemben,amikor megismerkedtünk mindketten gyúrtunk,jó õ nem olyan komolyan,csak fittnes szinten,de hátha ez is egy jó pont lesz a szemében.