"Nagyon-nagyon sok ember használja azt a mondatot, hogy "félek az egyedülléttõl meg a magánytól". Az az ember, aki a magányos szót használja, arra utal, hogy benne háború dúl.
Akiben háború dúl, az magányos. A különbözõ félelmek erõsebbek nála, és görcsösen támaszkodik a "párjára", kisajátítva õt: "hol voltál?", "mit csináltál?", "merre jártál?", "miért késtél?", "miért nem hívtál?", "miért csak most?". És akkor jelentkeznek a magányos emberre jellemzõ vonások a párkapcsolatban. Ilyen a féltékenység, a bizalmatlanság, a kisajátítás, satöbbi.
Lehet látni, hogy ezek az emberek, akiknél erõsebbek a félelmeik, valójában milyen hatalmas árat fognak fizetni az élet más területein. Nem mernek élni, nem is fognak élni. De aki önmagával jól van, abban béke van (és ez azt is jelenti, hogy az egyedüllét is pozitív számára)"