Gondolom sokan láttátok a filmet, én magam is nagy rajongója vagyok.
Aki viszont kicsit részletesebben szeretnék bele mártani magát egy német VII-C tengeralattjáró és legénységének életébe azoknak ajánlom az alábbi könyvet.
Elkezdtem olvasni ... beszippantott. Érdemes idõt szánni rá, remekmû.
Én androidos telefonon kezdtem el olvasni ezért a csomagba beletettem epub,rtf és mobi formátumba is, utóbbit azért, hátha valaki mondjuk Kindle olvasóval próbálkozna.
"Szemmel végigtapogatom az egész hajót, mintha mindörökre meg kellene jegyeznem, milyen. Minden körvonala, a felsõ pallófedélzete, amely laposan és törés nélkül nyújtózik hosszan elõre, a hajó orráig; a tornya, rajta a mereven kiálló légvédelmi fegyverek, enyhén lejtõs fara, a hálóeltérítõ két ferdén lefutó drótkötele, toronytól orrig és farig, a belefont zöld, porcelán szigetelõkkel minden végletesen egyszerû. VII C típusú hajó: bármelyiknél jobb a tengeren.
Észreveszem a parancsnok egy ferde vigyorát: akár egy lótulajdonos lóverseny elõtt. A hajó föl van készítve. A tartályokban színültig üzemanyag és víz – kifutásra kész. Mégse hallatja az indulni készülõ hajók buhogását és vékony zümmögését: a dízelek még nem járnak, pedig a kötélszedõ raj emberei már készen állnak, kezükön a vastag kesztyû. "
----
" A VII C-hajók ellenõrzött merülési mélysége kilencven méter. Mivel azonban a vízibombák hatása annál kisebb, minél mélyebben robbannak – a nagyobb nyomás megfékezi a robbanások nyomáshullámait –, a hajók gyakran kénytelenek jóval mélyebbre merülni, így kitérni a bombázás elöl. Hogy valójában milyen mélységet bír el a páncéltest, vagyis mekkora a maximális merülési mélység – ki tudja? Azok, akik ennél mélyebbre merültek, már nem tudták jelenteni, akik meg nagyon mélyen jártak odalenn, nem tudhatták, hogy csakugyan elérték-e a merülési mélység legalsó határát. Azt, hogy pontosan milyen mélységben roppan össze a hajó – minden állomány csak egy ízben tapasztalja. A ma reggeli merülésiparancs-sorozat folytatódik. De harminc méteren nem egyensúlyozzuk ki a hajót, hanem egyre lejjebb ereszkedünk. A hajóban pisszenés se hallik "
Fülszöveg :
Atlanti-óceán, 1941: az UA betûjelû német tengeralattjáró egy franciaországi föld alatti dokkból bevetésre indul. Hónapok múlva fog hazatérni. Roncs lesz, a kikötõig még elúszó roncs. A kikötõben érik utol az angolszász bombák, a föld alatti dokkal, a betonbunkerokkal együtt semmisül meg, emberei ott pusztulnak el, egy deszka-pallónyira a parttól.
Mûvészettörténész-esszéíró, képzõmûvészeti könyvkiadó és neves expresszionista képgyüjtõ különös, szokatlan dokumentumirodalmi és szépirodalmi kalandja ez a regény, amely második világháborús haditengerész-szolgálatának egy tengeralattjárós kalandjáról számol be. Regényt írt L.-G. Buchheim, de a képzelt út, a képzelt portyák, támadások és menekülések, a hazatérés és a pusztulás minden részlete igaz. Az az eszelõsség is, amellyel a hitleri—dönitzi hadvezetés biztos halálba küldött egy fegyvernem 40 000 katonájából 30 000 katonát, A céltalanság, a kiszolgáltatottság, az acélhengerbe bezártak nyomorúsága, a szüntelen halálfélelem, a félelem emberségbomlasztó hatása is igaz. Ötven ember mint ötven néma csavar a haditechnika egy hide-gen-pontosan mûködõ gépébe becsavarozva, és ötven ember, aki hónapokon át csak zabálással, káromkodással, már rögeszmés obszcénduma-pótkiéléssel, álhõs durvasággal védekezik hadi-gépezet-csavar és hullajelölti minõsége ellen: mindez igaz. Dokumentum-vádirat és olyasféle vádirat a háborúk embertelenítõ hatása ellen, mint Norman Mailer világsikerû könyve volt, a.„Meztelenek és holtak" - azzal a különbséggel, hogy annak a hõsei fölött még volt égbolt, a talpuk alatt még föld, ezek a halálraítéltek viszont egy acélpáncél hengerbe zárva vergõdnek egymás hegyén-hátán, egymás teste és félelme bûzében, süllyednek el a tenger fenekére, küzdik föl magukat életösztönük végsõ erõfeszítésével még egyszer, hogy meghalhassanak.
Informatika és tudomány
