A Magician mágust jelent. A cserét az edzõ mondja meg, te nem tudsz beleszólni, de többnyire igyekszik akkor levinni, amikor elfáradsz. Én általában az utolsó 1-2 percre fáradok el, ezért most el is kezdtem Staminára gyúrni.
Közben lejátszottam az eddigi legjobb meccsemet a Detroit Pistons ellen. Baron Davis ekkor még mindig sérült volt, így én kezdtem, és az elejétõl kezdve nagyon jól ment. Támadólepattanókat szedtem, gólpasszokat osztogattam, és ezúttal a dobások is ültek. Ráadásul védekezésben teljesen levettem a pályáról Chauncey Billupst, 5 pontot dobott rólam az egész meccsen, abból is az egyik egy mázlis tripla volt, nagyon messzirõl.
Ennek ellenére szorosan alakult, mert a Pistons mindig visszakapaszkodott, amikor épp nem voltam a pályán, sõt a negyedik negyed elejére õk kerültek kb. 10 pontos elõnybe. Ám miután újra becserélt Dunleavy, megint sikerült összekapnom a csapatot, és hibátlan játékkal kiegyenlítettünk. 88-88-nál már a gyõzelemért támadhattunk, és sikerült is tisztára játszanom magam, de a tiszta tempót mellé dobtam. Az ellentámadásból 17 másodperccel a vége elõtt Martin zsákolt egyet, 90-88 oda. Gyorsan felvittem a labdát, lepasszoltam Thorntonnak, és sikerült megint leszakítanom magamról a védõt, így üresen találtam magam a sarokban. Integettem, hogy johet a passz, és szerencsére jött is - küözvetlenül a dudaszó elõtt zúdítottam be a triplát, amivel megnyertük a meccset.
22 pont, 10 gólpassz, 4 lepattanó (2 támadó), 1 blokk, 1 labdaszerzés, 0 eladott labda, és a Jordan Player of the Game is én lettem.
Fantasztikus volt, az ilyen pillanatok miatt hatalmas ez a játék. (Ha belegondolok, hogy már több, mint 10 éve ezt magyaráztam minden programozással foglalkozó ismerõsömnek, hogy egy szerepjátékszerû fejlõdéssel kiegészített karrierjáték a fõbb sportágakban külön-külön mekkora siker lenne, és meg kéne csinálni. Egyiküket sem érdekelte...)