A Shogunt a kisfilmek és az ötletes figurák (taisho, emissary, ninja, shinobi, geisha, jesuit priest) tették felejthetetlenné számomra, meg amikor bejött a fõmenü, az animált és folyamatosan dolgozott alatta vinyóm. :) Maga a játék pedig - a gyermekbetegségeivel együtt - de nagyon jól sikeredett. Nem volt jobb, mint az elsõ Medieval, de iszonyat sok játékórám feküdt benne. A csaták még kezdetlegesek voltak, és talán a mostani gépemen már elindítani sem tudnám a játékot, de azért akkor nagyon odavoltam értük és a hangulatáért. (Emlékszem, még egy haverom, aki GYÛLÖÜLTE a stratégiákat is leült vele játszani, mert annyira magával ragadó volt a hangulata!)