Ha már ennyi Gallát linkeltetek (vagy akár: embeddeltetek - mint szép magyar szó), meg kell, hogy osszak veletek egy igaz történetet.
Az eset az 1990'es évek legelején történt, egy akkori nagyon kedves osztálytársam unokatestvérével - továbbiakban: Gábor.
A Holló Színház Székesfehérvárott készült fellépni, abban a városban, ahová a Gábor járt fõiskolára. Gábor néhány barátjával és megannyi üres pénztárcával (ugyan milyen lenne egy fõiskolásnak) felkerekedett, hogy megnézzék a kiváló mûsort. Úgy voltak vele, a bejutás érdekében - pénz híján - majd improvizálnak valamit. Be is jutottak a mûvelõdési házba, de sajnos a szigorú jegyszedõ az elõadóterembe már nem engedte be õket.
Ekkor Gáborunkra rájött a szükség, és bement a mosdóba. Kivel találkozott szembe? Pont a Gallával. Hirtelen örömében Galla elé ugrott és ezt mondta neki:
- Csóró fõiskolások vagyunk. Vigyél már be minket!
Erre Galla a szokásos kimért/vontatott hangján:
- Nem tehetem...
Gábor:
- Hidd el, egy vasunk sincs, de egyszerûen bármit odaadnánk, hogy titeket élõben lássunk.
Galla tántoríthatatlan volt:
- Nem tehetem...
Gábor:
- És mégis: miért nem vihetsz be minket?
Galla:
- Túl nehezek vagytok.
Ez síkhülye, még a wc-n is!!4 Természetesen az egész bandát bejuttatta