Ezután jön a SZÁMOLGATÁS ami a hatóságok egyik kedvenc idõtöltése.
A BECSÜLT megelõzött bûncselekmények számát beszorozzák az egyszer átlagos BECSÜLT elkövetési értékkel.
Aztán hozzáadják a felderített bûnözõk által VÁRHATÓAN elkövetett bûnözési értéket akkor, ha nem buktak volna le.
Aztán az egészet összehasonlítják a kamerák árával. Azzal az ezerrel. A telepítési költség + folyamatos fenntartási költség (karbantartás + figyelõ személyzet fizetése)
És "szépen" kijön nekik, hogy nem érte meg, túl drágák a kamerák.
A jelen cikkben ez ÍGY nincs benne, és lehet, hogy az eredeti nyilakozók is SZEMÉRMESEN (szemlesütve) ELHALLGATTÁK. De az, hogy a fejükben ez járt, abban biztos vagyok!!!
Így mûködik az államigazgatás mindenhol, és mostanában EGYRE ÍGYEBB.
A probléma ott kezdõdik, hogy a leütött és megrugdosott 75 éves Mari néni szenvedéseit eléggé nehéz számszerûsíteni. Gyanítom, hogy emiatt a fenti összeadásból kimaradt! Pedig igen lényeges elem a sok Marinéni meg a kórházlátogató rokonok izgalma, költségei, munkaidõ-kiesése, meg a temetõben összegyûlt rokonok hasonló adatai.
Meg a többi ember félelme. Akiket MÉG nem ütöttek le, MÉG nem raboltak ki. De otthon félnek.
Gyanítom, hogy ezt a félelmet ssem próbálták meg számszerûsíteni, ugyanis reménytelen próbálkozás.
Meg a felszerelt rácsok milliói, a riasztók, az általános bizalmatlanság légköre.
Az önmagukat a lakásból véletlenül kizártak, meg a tûzoltók, mentõk késedelmes behatolása egy ilyen páncélozott házba, folyosóra, lakásba.
Mindezt nem lehet számszerûsíteni.
Sajnos, manapság az egyik véglet irányába megyünk el: pénz pénz pénz.
Mert az helyes, ha figyelembe vesszük egy intézkedés anyagi kihatásait IS, de kizárólag csak azt figyelni, hát ez napjaink "haladási" iránya.
Az a ló, amelynek a másik oldalán készülünk lepuffanni. Nemcsak Magyarország, bár a mi helyzetünk valami miatt rosszabbnak tûnik.