Attól, hogy valaki boldogabb párkapcsolatban még nem tartom betegnek. Viszont, ha valaki nem képes boldog lenni magában, na az már beteges.
Közelrõl is ismerek ilyen ember(eke)t, akik formálisan rosszul vannak, ha nincs "párjuk". Pánikolnak, kétségbe vannak esve. Gyakorlatilag minden olyan tünetet mutatnak, mint amit egy trauma utáni sérült pszichéjû valaki. (Alvászavarok, emésztõszervi gondok, koncentrációs zavarok, stb.) Ezek az emberek rettegnek az egyedülléttõl, és ez egy kóros állapot, mondjon bárki bármit. De szerintem simán ide sorolhatóak azok is, akik, ha nincs valakijük, akkor rákezdenek a "szar az élet(em)"... sirámokra, depressziósak lesznek stb. Aztán jön egy vadidegen, és madarat lehet velük fogatni. Mi ez, ha nem betegség?