"Ha például egy úriember este randevúzni akart egy hölggyel, ráért délelõtt elsétálni a legközelebbi csõpostaállomáshoz, ott feladni a találkára hívó levelet, amelyet a postai alkalmazottak egy kapszulába tettek, amelyet a megfelelõ irányú csõbe helyezték, és sûrített levegõvel továbbították a legközelebbi elosztó központig. Itt ismét alkalmazottak fogadták, majd a címet megnézve egy irányában megfelelõ, másik vezetékbe helyezték a kapszulát. Végül a levél megérkezett a hölgyhöz legközelebb lévõ csõpostaállomáshoz, ahol egy postás biciklire pattant, és elkerekezett vele a megadott címre. Ha a hölgy azonnal válaszolt, az úriember 1,5 órán belül megkapta a választ, még akkor is, ha a város két ellenkezõ szélén laktak, így bõven maradt idejük a készülõdésre."
Valami ilyesmi, ha jól értem. Csak ma már nem fújni, hanem szívni kell majd az sms-t.