Már leírtam pár helyen az ezzel kapcsolatos véleményemet, de megteszem újra.
Ki nem állhatom a közösségi oldalakon tonnaszámra leledzõ "fényképeket". Mert az még csak hagyján, hogy nem lehet mindenki mûvész és profi fotós egyszerre, sõt, nem is lehet elvárni, hogy akár csak egy alapszintû technikai képzést elsajátítson valaki - ami nem feltétlenül jelent lehúzós tanfolyamot, elég csak kicsit utánaolvasni a témának.
Viszont az az igénytelenség netovábbja, amikor valakinek még nemhogy semmi fantáziája nincs, hanem még gondolkodni sem méltóztatik, hogy lehetne egy kicsit feldobni a képet, érdekesebbé tenni. Beállítja az asszonyt-gyereket-kutyát egymás mellé, majd szemmagasságban lekapja õket. Kérdem én, mi lenne, ha portré fotózáskor esetleg elfordítaná 90°-kal azt a kamerát, hogy függõleges legyen a kép? Mi lenne, ha a gyermeket nem a saját, hanem a gyermek szemmagasságából fényképezné le? Csak le kell hozzá guggolni.
Nagyon érdekes képek csinálhatók csupán a magasság megváltoztatásával. Törpe vagy óriásperspektívában, amikor az elõbbihez csak le kell guggolni, utóbbihoz elég csupán egy székre felállni. Próbálja ki egyszer mindenki fényképezés nélkül, hogy milyen a szobája látványa mondjuk egy székre állva. El fog rajta csodálkozni, hogy milyen érdekes, mivel nem nagyon gyakran látjuk abból a szemszögbõl.
A fotózáskor ezeket a dolgokat nagyszerûen ki lehet használni. Ez csupán két dolog volt. Ezenkívül megtehetjük, hogy csak úgy próbaképpen kikapcsoljuk az automatikát, és eljátszadozunk az élességgel; kézzel szabályozzuk, kicsire vesszük a mélységélességet, így a fókuszpontra irányítva a nézõ tekintetét.
"Lyukakat" kell keresni! Érdekes képeket lehet csinálni - persze szigorúan manuális beállításokkal, ha mondjuk a kocsmában a pultnál egy söröskorsó fülén átkukucskálva kapjuk le a haver fejét. A természet adja a lyukakat. Tájfotóban is felhasználhatók ezek az elemek, ahol a keretet az elõttünk magasodó bokrok, valamint a fák lecsüngõ ágai alkotnak. Ezek lehetnek életlenek, a fotó alanya pedig éles.
Millió meg egy hasznos tipp létezik, csak utána kéne járni, olvasgatni, és akkor talán nem ontanák magukból az emberek az igénytelen képek garmadáit, amelyekbõl 12 egy tucat.
Az i-re azt teszi fel a pontot, amikor az udvarban fényképezi le magát a család (szigorúan szemmagasságban:), a háttérben meg ott virít a szomszéd szemétdombja, vagy a disznóól leszakadt, lógó ajtaja. Ha már mindenáron az udvaron fényképezkedünk, fordítsunk már hátat az ilyen dolgoknak. Nagyon illúziórombolóak tudnak lenni. Fõleg, ha ráadásul szemben van a nap, így mindenki fekete lesz a képen...