És valóban el fogja felejteni, hogy ott volt és hogy milyen volt. Mert ahelyett, átélné és megélné a pillanatot, ahelyett, hogy valódi emlékeket gyûjtene, csak bambán és bután nyomja az expogombot. De lehet ezen csodálkozni, mikor a csapból is az folyik, hogy minden eldobható? Az emlékek is lassan azzá válnak, mert a valódi élmények elvesznek a tucatjával készített emlékképek áradatában.
Idõbe telik, mire valaki eljut addig, hogy ne lõjön mindenre, ami mozog. Az a szomorú, hogy a legtöbb gombnyomogató ezt az evolúciós ugrást soha nem fogja megtenni. Mert dívik a felszínesség, s mert ma már nem divat gondolkodni és fejleszteni magát senkinek.
Nem vagyok pro fotós, nem vagyok sznob sem, de úgy gondolom, hogy ha a fotózás az önkifejezés eszköze, akkor aki egy kicsit is igényes magára, nem okád minden vackot a világba. Ehelyett aki egy kicsit is ad magára, szerintem gondolkodik fotózás elõtt, közben, után, valamint megválogatja azt, hogy mit publikál.