Oké, ezt értem én, meg hát mindenki úgy nosztalgiázik ahogy neki tetszik; nem is ezzel van a baj.
A baj azzal van, hogy XY a hitvány képeivel elárasztja a világhálót, így aki minõségi képet keres, esetleg nem talál, mert olyan, mintha tût keresne a szénakazalban. Kevesebbõl könnyebb válogatni.
Ha valaki a családi képeit a családnak szánja, az ne képmegosztóra meg közösségi oldalakra pakolja; ne a szervereket terhelje vele, hanem küldje el Stanci néninek emailben, CD-n vagy kinyomtatva, vagy akárhogyan. Ja, hogy úgy pénzbe kerül? És ne pakolja fel a netre, ha már neki nem fér a vincseszterén, hanem igenis vegye meg az üres adathordozó díjával megterhelt CD-t, memóriakártyát, merevlemezt és pakolja arra. A pöcs kivan, hogy az ilyen sír a legjobban, aki egy buliban ellõ 500-1000 képet, hogy drága a DVD-lemez, mert az Artisjus megterheli az üres adathordozó díjával, és irgumburgum, hogy van pofájuk 100 Ft-ot elkérni egy üres lemezért! Azt nem számolja ki a hülyéje, hogy jpegbõl hány fér el rajta. Csak azért a 100 Ft-ért sír, amiért már egy kávét sem kap!
Úgy könnyû vigéckedni, hogy a tárhelyért nem kell fizetni, és így számolatlanul mehet fel rá a szemét, ami rajta kívül, meg a családján kívül tényleg nem érdekli a kutyát sem. Ha minden képmegosztón fizetni kéne képenként, és nem élnének meg királyul ezek az oldalak a reklámokból, akkor háromszor is meggondolná az illetõ, hogy mit tölt fel és mit nem. Akkor tényleg CD-n küldözgetnék az emberek egymásnak a képeket, mert még az lenne a legolcsóbb.