Nemisolyanrégen én is hittem abban, hogy lehet valami lélek, amitõl - legjobban így lehet magyarázni - én ÉN vagyok, más meg MÁS, és ettõl lesz más mindenki (személyiség). De jobban átgondolva, nem lehetséges.
2 ugyan olyan típusú, koru állatot sokkal nehezebb megkülönböztetni, mint embert. Minél összetettebben gondolkozunk, kommunikálunk, minél változatosabb körülmények, emberek között élünk, annál különbözõbbek leszünk.
Más szempontból megvizsgálva, az agyunk teszi lehetõvé, hogy ne csak a jelent érzékeljük, hanem a múltra is emlékezzünk. Valójában mindig csak a jelenben vagyunk, nem ugyan azok akik az elõzõ hányezred másodpercben voltunk. Azt, hogy a te tested ült 5 mp-el elõtte is azon a széken, csak az emlékezés miatt tudjuk. Egy növénynek nincs agya, nem gondolkodik, mégis él. Az agyunk is csak egy nagyon összetett, sejtekbõl, szövetekbõl álló szerv, aminek nincs szüksége lélekhez a mûködésre (ez most elég hülye megfogalmazás, tudom).
A hit egyidõs a modern, gondolkodó, kommunikáló ember meg születésével, de hogy pontosan hogyan, miben hittek, nem lehet tudni. Valószínûleg abban, hogy ha meghal valaki, visszakerül a természetbe, amibõl új élet lesz. Ebbõl következik szerintem a totem hit, tehát úgy vették át, hogy valamilyen állatot tisztelnek, akiket õseiknek tartanak.
A pozitív ill negetív gondolatok/érzelmek hatása a testre sem misztikus dolog, illetve az sem, hogyha nem vagyunk fittek, kevésbé érezzük magunkat "jól", és ez kihat a gondolkodásmódunkra is.
Amúgy a pozitív, egészséges gondolkodásmód nem javít az egészségen, az a normális. A negatív gondolatok, érzelmek (mint pl. a stressz) rontják az egészséget, de az általános életmód (mozgáshiányos), és táplálkozás sem egészséges, ami szintén negatív, depresszív irányba segíti, ez egy ördögi kör mondhatni.
Nem érdemes hinni, végig kell gondolni sokmindent, sok szemszögbõl, és levonni egy lovikus következtetést.