Az a baj, hogy a nyelvben nem teszünk különbséget vak hit, és következetes hit között.
Matek példán jól lehet értelmezni
2 alma + 2 alma az 4 alma (erre gondolkodás, logika alapján jutottam el).
2 alma + 2 alma az 6 alma (mert tegyük fel ezt mondta valaki...)
Most lehet igaz is, ha logika alapján számolom ki, akkor az tudás, az a valóság (és az már filozófia meg nyelvi játék, hogy ezt is el kell hinni). Ha csak mondja valaki akár jót, akár rosszat, az hit.
A korai emberek nem láthatták, hogy a Föld gömbölyû, ezért úgy következtettek, hogy lapos. Hit (vagyis tévhit) akkor, ha miután vizsgálni is tudják, akkor is laposnak hiszik. Addig csak rossz következtetés :D
Aztán, azt mondjuk, hogy higyj benne, hogy meg tudod csinálni, de úgy is mondjuk, hogy bízz magadban, sikerülni fog. Ha egy szaltóról van szó, amirõl már tudod, hogy van esélyed megcsinálni, akkor az nem ugyan az a hit (sõt, szerintem és ahogy látom legtöbbünk szerint sem nevezhetõ hitnek), mintha a 10.-rõl akarsz kiugrani.
Visszatérve a lélekvándorlásra.
Az agyunknak köszönhetjük, hogy gondolkodunk, kommunikálunk, emlékezünk, rengeteg sejt együtt mûködése alkotja, ahogy más szerveinket, és mindent. Azt látjuk, hogyha meghalunk, akkor megszûnik az összes folyamat, amitõl gondolkodtunk, kommunikáltunk, ettünk, és minden mûködésünk. Mi alapján HISZÜNK abban, hogy van lélek? És pláne mi alapján hiszünk abban, hogy van valami, ami halál után egy másik élõlény lelke lesz (egy változó mennyiségü élõvilágban ráadásul). Minek van lelke, minek nincs?
Hol van a lelkünk, az egész agyunkban? Állandóan változik, elpusztulnak sejtek, regenerálódnak, növekedik.
Logikátlan, megérthetetlen, alaptalan amióta ismerünk tényeket a mûködésünkrõl. A hinduizmusban pl. van ugyebár lélekvándorlás, hisznek abban, hogy bizonyos kasztok vannak, amikben jól kell teljesíteni, hogy feljebb kerüljenek. Van párezer éves a vallás, akik hisztek a lélekvándorlásban, miért nem hisztek a kasztrendszerben is? :D Az nem hangzik olyan jól, mi? :P